A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. október

11 évinek 50°/„-ában állapította meg. Az így kiutalt összeg 9840 Kc. Ha arra gondolunk, hogy volt idő, mikor Egyetemes Egyházunk évi 187.545 Kc államsegélyt kapott s abból lélekszám szerinti számítással egyházmegyénket 39.268 Kc illette meg a konventi költségek levonása után, akkor láthatjuk, hogy milyen nagy e cimen egyházaink vesztesége. Pedig a kiadásaink ugyancsak megnövekedtek. Új iskolák építése, tanítói állások szervezése, igazgatói pótlék, gyógyalap, az állami és egyéb adók tetemes megnövekedése stb. egyházunk terhét sokszorosan nagyobbra emelték, mint a mekkorák azok voltak, mikor az államsegély megállapíttatott. Mivel csupán a gyógyalapi -díjak összege felemészti vagy túlszárnyalja azt az összeget, mit egyházaink adótehercsökkentési államsegély címén kapnak, tehát annak a feltételnek, hogy az állam az egyházak terheit könnyítse, nincsen elég téve. Méltóztassék erre az Egyházmegyei Közgyűlés felkérni a Kerület útján az Egyetemes Konvent figyelmét. Az esztendő folyamán egyházmegyénk életéből a következőket tartom szükségeseknek a közgyűlés előtt jelenteni : Az egyházlátogatást két csoportba osztva végeztük. Én egyházmegyei gondnok Urunk ö nagyságával azokat az egyházakat látogattam meg, ahova a múlt esztendőben nem mehettünk, a többi egyházak látogatását pedig a főjegyző űr ntű. Béke Kálmán tanácsbíró úr társaságában végezte. Ahova vasárnap jutottunk, végeztük a templomi istentiszteletet. Nekem nagyon megkönnyítette munkámat, hogy az e.-m. gondnok úr nemcsak az utazás terheit osztotta meg velem, amik nem voltak kifárasztóak, mert kényelmes fogatát is rendelkezésre bocsátotta, de a gyülekezeti viszonyok vizsgálatánál és a presbitériumokkal tartott tárgyalásokon is bölcs tanácsaival, igazságosságával és egyházunkhoz ragaszkodó példás hűségével kiváló segítségemre volt. Ügy neki mint a főjegyző úrnak és Веке Kálmán tanácsbíró úrnak ez alkalommal mondok hálás köszönetet. Az egyház látogatás alkalmával kiterjedt a gondunk mindenre és sok félreértést nehéz vitás kérdést sikerült eloszlatnunk, megoldanunk. Meglátogattuk az iskolákat is mindenütt és a a tanítás eredményével csaknem kivétel nélkül meg voltunk elégedve. Híveink a templomot buzgón látogatják, az Úrvacsorájával állandóan növekedő számmal élnek, az egyházi terhek viselésében is kevés helyen van kifogásolni való. Az áldozatkészség, bár a gazdasági helyzet súlyos, dicséretre méltó. Új harangokat szerzett be közadakozásból a nyitrai egyház, hol a lelkész a maga költségén egy szép nagy harangot öntetett; ugyancsak új harangokat szerzett be a zsigárdi egyház a templomtorony fennállása emlékére. Az érsekújvári fiókegyház is örvendetes fejlődésnek indult. Udvaros Ferenc, presbiter telket és épületet adott imaház céljára, Kató István építész és