A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. október

9 rendeleteket, határozatokat hazulról és külföldről, és akár elfogadta a magyar református közélet, akár nem, azokat akarva életbe léptetni okoz félreértéseket, békétlenséget és elégületlenséget. Ezért kérem egyházmegyei gyűlésünket, szíveskedjék kimondani, hogy a presbitériumok által hozott s az egyházfegyelemmel kapcsolatos határozatok is csak az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyásával léphetnek életbe. A gazdasági helyzet súlyosra fordulása és a csekély kongruából történő levonások miatt lelkészeink sorsa igen nehézzé vált s ha a közel jövőben kedvező fordulat nem áll be, sok lelkészi családban Ínséget szenvednek. Különösen nehéz azon lelkészek helyzete, akiknek gyermekeket házon kívül kell taníttatni. E mellett a gyülekezetek tagjai is súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Én mégis bízom abban, hogy a közös, nehéz sorsban hittestvéreínk az Egyház iránt való kötelességüknek hűséges szívvel, időben tesznek eleget és ez által módot nyújtanak arra, hogy a tisztviselők járandóságaikat pontosan megkaphassák. Semmi remény sem lehet arra, hogy felterjesztés vagy felfolyamodás által a kongruából történő levonás megszüntethető volna, azért arra kérem lelkésztestvéreimet, hogy türjünk és szenvedjünk, mert nekünk tűrni és szenvedni kell. A segédlelkészek elhelyezése körül akadályok merültek fel, mert sem az Országos Hivatal, sem a Skolsky Referát nem hajlandó bele egyezni, hogy a káplántartási joggal biró egyházakból a segédlelkészek nem ilyen -egyházakba rendeltessenek, habár kisegítésként rövid időre is. Hiszem azonban, hogy a nehéz kérdést nemsokára mégis sikerül megnyugtatólag megoldani. Egy példát említek fel az eddigi nehéz helyzet festésére. Egyik segédlelkészünk káplántartó helyről szolgálatra nem káplántartó helyre rendeltetett, hol a lelkészi állás megüresedett. Mivel a lelkészi állásra ez a segédlelkész is számított, kérte elhelyeztetését. Kicserélni csak olyan segédlelkésszel lehetett, aki az állásra nem választható. Egy káplántartási kongruás egyházban volt ilyen segédlelkész, akit tehát a megüresedett lelkészi hivatal ellátására rendeltem, a pályázni kívánó segédlelkészt pedig az ő helyére. Ennek első dolga volt, hogy felutazzék Pozsonyba és az Országos Hivatal egyik tisztviselőjével az esperesi és püspöki hivatalok kikerülésével közvetlen tárgyalásba bocsátkozott, hogy б van kinevezve a káplántartási kongruás egyházba, társa nem kongruás egyházba rendeltetett át. Az utóbbitól nyomban megvonták a kongruát s hosszú hónapok eltelése után csak most vettem a püspöki hivataltól az értesítést, hogy kongruáját az elmaradás napjától folytatólagosan megkapja. A másik, aki a zavart meggondolatlanul előidézte, még eddig nem kap kongruát, bárha visszarendeltem arra a káplántartó helyre, hova eredetileg ki volt nevezve. A segédlelkészek elhelyezése ma a következő: Esperesi segédlelkész Nagy Sándor, Komá-