A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember
30 Egyetemes Konventünk a törvényes útra terelte az ügyet, mikor az egyházi hatóságok útján választ kért a presbitériumtól arra a kérdésre, hajlandók-e személyenként és évenként a nagy célra 50 fillérnyí áldozatot hozni? Dicséretre válik egyházmegyénk gyülekezeteinek, hogy lelkes hangú határozatokban jelentették be áldozatkészségüket. Csak két helyről érkezett nemleges válasz. Az egyik Megyercs, hol a presbitérium az iskola építésből származó teherre hivatkozva tagadta meg azt az áldozatot, melynél egyegy család többet ad a koldusnak; a másik Csilizradvány, hol a presbitérium egyhangú határozattal tagadta meg a támogatást, mit a canonika vísitátio alkalmával megajánlott. Ez utóbbi helyen tehát a lelkész is a tanítóképző ellen van. Bizony sajnálatra méltó tünet. Ezekkel szemben milyen felemelő, hogy olyan egyházak is, melyek nem tartanak fenn iskolát, sőt még a csehii kis leányegyház, sőt nem is leányegyház már, mert növendékei csekély száma miatt megszűnt elemi iskolája, lelkesedéssel jelentette ki, hogy a kivánt évi áldozatot szívesen meghozza. A határozatokat felterjesztettem a konventi tanügyi bizottsági elnök úrhoz, a ki nagy elismeréssel válaszolt Egyházmegyénk presbitériumainak nemes elhatározásairól. Történelmi pillanat volt, mikor május 4.-i közgyűlésünk egyhangú határozattal szavazott meg a felállításhoz százezer koronás hozzájárulást, de nem kisebb jelentőségű pillanat, amikor most egyházaink elhatározását bejelentem. Legyen érte dicsőség Istennek, aki a mi oltalmunk és erősségünk és igen alkalmatos segítségünk a mi nagy nyomorúságinkban. Indítványozom, fejezze ki közgyűlésünk elismerését azon egyházaink presbitériumai iránt, a melyek nevöket nemes elhatározásukkal Egyházmegyénk történetében megörökítették és méltóknak bizonyultak a nagy időkhöz. Ha a többi egyházmegyék is hasonlóképen nyilatkoznak, a tanítóképző felállítása és fennállása anyagi tekintetből biztosítva van és a Konvent bizakodva foghat az életbe vágó terv keresztülviteléhez. Régi egyházi törvényeink ma is érvényben vannak. De a megváltozott életviszonyok és az állami törvények rendelkezései folytán nagyfontosságú kérdések merültek fel, intézmények állottak elő, mikre a mi régi egyházi törvényünk rendelkezéseket nem ad. A megváltozott egyházi és iskolai helyzet folytán törvényeinkben hézagok támadtak. A presbitériumok és iskolaszékek hatáskörét meghatározza ugyan régi törvényünk, szól az iskolaszéki elnökről, de nem szól jog- és hatáskörükről az iskolaigazgatóknak, kiket az állami hatóságok és törvényes rendelkezések a népiskolai élet egyik fontos tényezőjévé tettek. Ebben a fontos kérdésben egyházi hatóságaink még mindeddig nem hozták meg szükséges rendelkezéseiket. E meg nem oldott kérdésből támadtak egyházi és iskolai életünkben a legtöbb bajok és zavarok. Az iskolaigazgatók az állami tanfelügyelőkkel