A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember

24 madari, Beke János kamocsai, Pázmány György lakszakállasi, Balogh Károly megyercsi, Mátis Pál alistálí, Király Károly felsőgelléri, Retkes János búcsi, Komjáthy Lajos deákii, Szendi Dániel nagykeszi-i, Pati Nagy Sándor komáromi, Szenczi Ferenc bátorkeszi, Szalay András hetényi, Izsák Lajos negyedi, Pél Pál csicsói, Markacz Ferenc marczelházi, Papp Béla izsai, Hollósi Gyula dunamocsi, Iván Károly ekecsi képviselők; a tanítói karból, mint vendégek: Beke Gyula, Vígh István ny. tanitók Nemesik Béla, Zeman Irén, Ütő Irén, Bajkai Dezső, Farkas Béla, Kapitány Gyula, Szabó Dénes. Távolmaradását igazolta: Galambos László tanácsbíró, Galambos János lelkész, Pethes Béla tanító-képviselő. Mely alkalommal a közgyűlés alkotó tagjai a komáromi ref. egyház templomában gyülekeztek össze, hol a reggeli könyörgést Lelkes Ferenc bátorkeszi lelkész végezte, buzgó imádságban kérte Isten segítségét és kegyelmét a gyűlés munkájára. Istentisztelet után a gyűlés tagjai az ó-kollégium tanácstermébe mentek át, hol az esperes úr szíveket megragadó imádsággal emelte lelkünket az áldások örök kútforrása, a mindenható Istenhez, tőle kérvén áldást, kegyelmet, Szent Lelket tanácskozásainkra. 2. Az egyházak küldöttei megbízó leveleiket beadván, megállapítást nyert, hogy a közgyűlés alkotó tagjai határozatképes számban vannak jelen, ennek alapján: Esperes úr a közgyűlést megalakultnak és határozatképesnek jelentette ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Mokos Kálmán és dr. Szíjj Ferenc közgyűlési tagokat kérte fel. 3. Nagy Nándor egyhm. gondnok úr megnyitó beszédében rámutatott, hogy eddig az állami hatóságok ellen sokat panaszkodtunk. Szükséges volt, hogy panaszainknak hangot adjunk, mert az állam a ref. egyházzal, különösen a lelkészekkel szemben szűkmarkúan viselkedik, azonban az állami segítségben való bízásban túlmessze mentünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyház biztos anyagi bázisa maga az élő egyház. Csakis az erős hitű és áldozatkész egyháztagok képesek megvédeni és fenntartani az egyházat, épen ezért mindenképen fokozni kell az élő egyház erejét. A közönyt megtörő belmissziós munka segíthet rajtunk. Sokat kritizáljuk egymást és ezzel nemhogy előbbre vinnők az ügyet, hanem megakadályozzuk a fejlődést. Szeretettel, megértéssel és egymás munkájának megbecsülésével kell munkálkodnunk az egyházért és minden munkánk központjában a Krisztusnak kell lenni. Szeretettel kéri a lelkészeket,