A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember

15 az egyháztagoknak széleskörű jogokat biztosít, mik között legfontosabb a választások joga. E joggal azonban egyes helyeken visszaélnek. Ez nem lehet így tovább. Templomkerülők, hitetlenek, az egyház ellenségei, bármennyire hirdessék is református voltukat, vezetők és elöljárók nem lehetnek, Egyházunk sorsát, kormányzását és életét ezekre bízni bűn lenne. A Júdásokat és Demetereket egyházunk kormányzásából ki kell zárnunk. Ha valaha szükség volt rá, ma szükség van, hogy a lelkipásztorok, tanítók és egyházi elöljárók egymással összefogva védjék és szolgálják küzdő Egyházunkat, és építsék a jövőt. Különösen nagy fontosságúnak tartom az ifjúság gondozását. Az elemi iskolából kikerült fiaink és leányaink ki vannak szolgáltatva mondhatnám védelem nélkül a mai megtévelyedett világ balgatag eszméinek és kísértéseinek. És a középiskolákból kikerült, főiskolai tanulmányokat végző drága véreink lelkére is ki visel gondot? A mi jó Istenünk segítsen minket arra, hogy akiket nekünk adott, meg is tarthassuk az O szent nevében. De nem akarom az Egyházmegye türelmét sokáig igénybe venni és fárasztani. Kijelentem ünnepélyesen, hogy minden intézményét a lelkemre veszem, minden eddig tett igéretét és határozatát vállalom és azok keresztülvitelére erőm mértéke és az Egyházmegye támogatása szerint törekszem. A mi egyházmegyénk Szlovenszkói Ref. Egyetemes Egyházunk legnagyobb egyházmegyéje. Múltja dicsőséges, alkotásai és intézményei áldásosak, századokra szólók. Története a reformációtól kezdve hithösök küzdelmeinek, szenvedéseinek és építőmunkáinak a története. Ez a történet a mai korral nem szakadhat félbe. Nekünk a történetírást folytatnunk kell. És folytatni fogjuk, beleírjuk a hüségünket. Bennünk is kell lenni a dicső elődökéhez méltó kitartásnak, áldozatkészségnek és erőnek, bármit hozzon is ránk a jövő, hogy szent örökségünket megvédjük és fenntartsuk. Én eskümet megtartom, a munkát, ami rám vár, elvégzem, Istenemhez, egyházamhoz hű maradok, az igazság és szeretet útjáról le nem térek, míg a szívem dobog. Isten engem úgy segéljen! Az e. m. közgyűlés nagy figyelemmel és meghatottsággal hallgatta meg a nagyt. Esperes úr magas szárnyalású, szívbe, lélekbe markoló beszédét. Boross Kálmán tanácsbíró indítványára a közgyűlés kimondja, hogy a székfoglaló beszéd ne csak a jegyzőkönyvben örökítessék meg, hanem külön füzetben is adassék ki, hogy egyházmegyénk minél nagyobb rétege olvashassa s belőle épülést vehessen.