A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember

127 Esperes-elnök zárt tanácskozás után nyilt ülésben hirdeti ki a bíróság többséggel hozott következő határozatát: A Komáromi Református Egyházmegye bírósága, mint fegyelmi bíróság, a Komáromban 1933. évi szeptember hó 11.-én tartott ülésében, a nemesócsai ref. egyház presbitériumának Nagy Vilmos tanító ellen beadott fegyelmi panaszát tárgyalván, a következő itélelet hozta: A bíróság Nagy Vilmos nemesócsai ref. tanítót vétkesnek mondja ki az E. T. V. t. c. 34. §-ának 1. 2. 3. 5. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségben s ugyanazon törvény 35. § b. pontja alapján feddésre itéli. Egyúttal az E. T. VI. t. c. 21. §-a alapján kötelezi a bíróság panaszlottat, hogy az 1933/34. iskolai év végéig a vallástani tárgyakból, énekből zenéből és a vallástanítás módszeréből az egyházkerületi bizottság előtt különbeni elmozdítás terhe alatt vizsgálatot tegyen. Indokolás. Nagy Vilmos panaszlott az iratokhoz csatolt s általa is aláírt díjlevél szerint kötelezte magát arra, hogy a kántortanítót szükség esetén helyettesíti s az egyházépítő munkásságban részt vesz. Azonban e vállalt kötelességeit nem teljesítette, tehát megszegte hivatalos kötelességeit s így az E. T. V. t. c. 24. § 1. pontja elleni vétséget követte el. Ugyanazon § 2. pontja ellen azzal vétkezett, hogy az iskolai felszerelésre nem vigyázott, a gyermekeket kellőleg nem fegyelmezte, miáltal azok az egyháznak az iskolai szerek megrongálásával kárt okoztak. Ugyanazon § 3. pontja ellen azzal vétkezett, hogy mint maga is bevallja, templomba nem járt, bár hivatalos kötelessége lett volna; az iskolás gyermekeket oda fel nem vezette, miáltal úgy a gyülekezeti tagok, mint az iskolás gyermekek előtt is rossz példát mutatott. Hogyan nevelhet öntudatos református nemzedéket az, aki maga is hűtelen egyházunkkal szemben és nem él vallásos életet, aminek külső megnyilvánulása Isten házának rendszeres állandó látogatása. Az E. T. V. t. c. 34. §-ának 5. pontja ellen vétkezett azzal, hogy felettes hatóságának, a presbitériumnak figyelmeztetésére olyan kihívó hangon válaszolt, amely semmi körülmények közt