A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

— 40 — Az egyházmegye közgyűlése a tartalmas, tanulságos és az egyházi élet egy esztendei képét hiven festő jelentést általában tudomásul veszi, egyes, intézkedést igénylő pontjaira pedig a következőkben határoz: 1. Mivel az egyházmegyei tisztikar tiz esztendei megbízatása lejárt, a közgyűlés elrendeli a tisztújító választást s felkéri az elnökséget, hogy méltóztassék a szavazást — a pótszavazások figyelembe vételével — oly időben foganatosítani, hogy az új tisztikar a jövő évi egyházmegyei közgyűlésen helyét elfoglalhassa. Bármi legyen is a választás eredménye, kötelességének tartja az egyházmegye közgyűlése, hogy a tiz esztendei megbízatás lejártával köszönetét, hálás elismerését fejezze ki: a) az esperesnek, aki szélviharos időkben és nyomorúságos esztendőkben pogány bálványimádók ésristentagadók "megszaporodott seregének vad támadásai kőzött bátorító és lelkesítő vezér volt és vaserejű kézzel vezette egyházmegyénk hajóját a biztosabb jövő és diadal felé; b) az egyházmegyei gondnoknak, ki a szolgálatban, az építésben, az áldozatban, az egyházért való lelkesült küzdelemben a nagy elődök nagy és méltó utódjává tette magát oly időkben, mikor egy ellenséges világ tört az Úr Krisztus egyháza ellen; c) a tanácsbiróí karnak, melynek tagjai, egyháziak és világiak egyaránt, ígazságérzet és szeretet által vezettetve, a lelkiismeret szentségével jártak el a megbízatásokban és hoztak peres ügyekben oly bölcs és igazságos Ítéleteket, miket tiz év alatt alig néhány esetet kivéve, a felsőbb hatóságok is teljes jóváhagyással tettek magukévá. A közgyűlés az Elnökség mellé a következő szavazatbontó bízottságot küldi ki: a) egyháziak: Földes Lajos, Galambos Zoltán,őjviMgiak: Fülöp -Zsigmond,. Banai Tóth PáL ~2. Esperes "úr, hivatkozva hetvenedik életévére, kéri a --v-'-i.-ű-rtíiözgyűléskés a gyülekezetek vezetőségét, hogy -személyétől a tisztújításnál minden vonatkozásban eltekinteni méltóztassanak, mert sajnálatára nem volna abban a helyzetben, hogy a nagy felelősséggel, sok munkával és terhes utazásokkal járó esperesi hivatalt ideje kitelte után csak egy héttel is tovább vigye. Az egyházmegyei közgyűlés fájó megilletődéssel hallja esperes úrnak egyházi közéletünkre sorsdöntő jelentőséggel biró kijelentését. Mély fájdalmat kelt a gyűlés minden alkotó-tagja szivében az a gondolat, hogy közeledik az idő, mikor a viharokon és nehéz megpróbáltatásokon sikerrel átvezető, tapasztalt,