A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

- 39 mizériáira, amikor egyházaink nagyon nehezen, sőt egyes esetekben sehogy sem tudtak kölcsönhöz jutni : nagyon is indokoltnak találhatjuk egy ilyen intézet megteremtését. De ami különösen ajánlatossá teszi ezen intézet pártolását, ez azon körülmény, hogy ezt egyenesen egyházi legfőbb hatóságunk a konvent pártfogása és garanciája alatt alakult meg s olyan kiváló ember a vezetője és megszervezője, mint Schmiedt Imre úr, egyházmegyénk tanácsbírája, aki mint a „Jednota" alelnöke, az egész szlovenszkói pénzügyi világban is ismert szaktekintély. Kérem a közgyűlést, rendelje el azt, hogy ezen intézetnél minden egyes anya és leány egyházaink jegyezzenek egy-vagy több üzletrészt, és pedig még ez év folyamán, a lelkész és tanító urak szintén, sőt igyekezzenek tehetősebb hiveik körében is minél többeket bevonni ez intézet tagjai sorába, hogy igy megizmosodva, anyagilag megerősödve indulhasson, egyházépítő munkájának útjára. Ezen ügyben minden leveleiket s a befizetett pénzeket is, Nagys. Schmiedt Imre igazgató úrhoz küldjék Bratislava Ventúr utca 13 sz. alá. Tartottunk az év folyamán 2 időszaki bírósági ülést, egyet a mult év november 16.-án, egyet pedig ez év július 13.-án. Részt vettem a gyámoldai igazg. tanács ülésen ezen év február 2.-án. Beérkezett hozzám ez év folyamán 567 ügy darab ez egyes egyházakból, ezeken felül az e. megyei, kerületi és konventi határozatok végrehajtása iránti felhívások. Az elküldött levelek száma a póstakönyv tanúsítása szerint 2211-et tesz ki. * * Végére jutottam jelentésemnek. Mint minden jelentésem, úgy bizonyára ez is fogyatékosságokkal teljes. Nem bánt ennek a tudata, hiszen én is csak ember, Istennek gyarló szolgája vagyok, — tökéleteset — mindenkit kielégítőt adni nem tudok. De ha visszagondolok ez év felsorolt eseményeire, valamint lefolyt esperesi működésem eddigi idejére is: az alázatos önmegismeréssel együtt, sőt egyenesen ebből kifolyólag mélységes hála érzet gyúl lángra szivemben a nagy Isten végetlen jóságának meggondolására, és Sámuel próféta örömdala tolul ajkaimra is: „mindeddig segítséggel volt nekünk az Úr!" Óh legyen velünk továbbra is, gyarapítsa, virágoztassa egyházainkat, egyházmegyénket a lelkiekben és az anyagiakban s áldja meg nagyjainkat, kicsinyeinket, áldja meg különösen az én hűséges segítő társaimat : e. m. Gondnokunkat, fő- és aljegyzőnket tanácsbíráinkat, akik iránt a hála érzete mind siromig élni fog szivemben ! Soli Deo Glória ! ! ! Nemesócsa 1932. aug. 16. Gyalókay László esperes.