A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus
- и 11 egyháza van, ahol a kint maradt egyházi adó 1-től 20%-íg terjed? 20-tól 40%-ig van egyházi adóhátralék 27 egyházban; 40-től 60 ü/ o-ig 12 egyházban; 60-on felüli százalékban kíntmaradt az egyházi adó 5 egyházban. Legkedvezőbb az adók befizetése a mátyusföldön, a legkedvezőtlenebb a csallóközi egyházakban, aminek magyarázatát a mult évi több elemi csapásban találjuk, mert ezt a vidéket jégverés is érte, az aszályon túl. Ennek a szomorú statisztikának a következményei egyházi életünk terén is mutatkoznak. Ugyan első sorban az egyházak életében, amelyek a hátralékok miatt a többi irányban szétágazó kötelezettségeiknek nem tudtak eleget tenni. Adósságokat kellett csinálniok, sőt vannak olyan helyek is, hol az egyházi hivatalnokok sem tudták megkapni rendes dijlevélszerü illetményeiket. A legtöbb helyen fennmaradtak az összes állami adók. Nagy hátralék mutatkozik az egyh. megyei közig, járulékoknál is, a közalapnál is, a lelkészképző járulékok pedig csaknem teljesen fízetetlenek. Bizony keserves helyzetbe jutottunk. A tavalyi bajok, fizetnivalók majdnem mind fennmaradtak, s ezekhez még hozzájárultak az ideiek! Tehát fizetnivalónk több van az elégnél, mert az anyagiakban igen hátraestünk. Izrael nagy sirást tőn, az ő nyomorúsága idején, nagyon szükséges dolog az, hogy mi is a mult év határkövénél megállva, gondoljunk Istenünkre! Sirassuk meg sok bűneinket, nagy hitetlenségünket, Isten szentséges törvényeitől való elfordulásunkat, foglaljuk magunkat jóba, keressük az Istent s szolgáljuk Öt a lélek újságában. Igaz megtéréssel igyekezzünk méltókká tenni magunkat az Ö atyai kegyelmére! Akkor azután reményünk lehet aziránt, hogy kiemel bennünket a nyomorúság mélységes tengeréből s megáld minket testi és lelki áldásaival! Már is mutatja hozzánk végtelen jóságát, meg nem érdemelt irgalmát, mert megadta bőségesebb mértékben a mindennapi kenyerét, mint más években ; „amelyet oly sok éhezők vártak." Úgy, hogy ma „víg az arató, hogy néki, orcájának verejtéki nem hiába hullának ! " Óh álljunk meg Sámuel míspai határkövénél mi is egy pillanatra s visszagondolva az elmúlt idők sok nyomorúságaira és szorongattatásaira, amelyeken át vezetett és megtartott bennünket az Ür s reátekintve az Ö drága és oly bőséges adományaira, melyek ez esztendő áldásaiban tárulnak elénk: a hit mélységes meggyőződésével valljuk vele együtt mi is: „Mindeddig segítséggel volt nékünk az Ür !" De ez a mostani esztendő határkő gyanánt szerepel egyházmegyénk életében is. Egyházi törvényeink ugyanis tiz esztendőben szabják meg az egyházmegyei összes tisztikar szolgálatának idejét. Egyházmegyénk 1922. óvi közgyűlése jegyzőkönyvének 11. m. pontja alatt olvashatólag úgy intézkedett: „az e. m. tisztikar 10 éves megbízatása a jövő évben lejárván: a
