A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

- 12 közgyűlés az általános tisztújítást elrendeli, s felkéri az Elnökséget, hogy a szavazást oly időben foganatosítsa, az esetleges pótválasztások figyelembe vételével; hogy az új tisztikar már a jövő e.-megyei közgyűlésre teljes létszámban megválasztva legyen s helyét elfoglalhassa." A jelenben 1932. évet írunk, s így ugyanazt az intézkedést meg kell tennünk, hogy törvényeinknek elég tétessék. Kérem egyh.-m. közgyűlésünket, szíveskedjék megadni az Elnökségnek a megbízatást az ezen irányú intézkedések megtételére. Egyben válaszszon a közgyűlés 'szavazatbontó bizottságot is, két egyházi és két világi tagból az Elnökség mellé, hogy a szavazatbontás közmegnyugvást keltően legyen eszközölve. Lejárt hát ismét 10 év a mi életünkből. 1923-ban rajtam s néhány tanácsbíránkon_kivül

4 új emberek léptek a kilépők és az időközben kidőltek helyére, ma sem lehet ez máskép. Tiz év nagy idő, ha már az embér átlépte az emberi életkor határát, a 60-ik esztendőt I Uj embereknek kell jönni friss erőkkel, új eszmékkel: ezt kívánja a folyton haladó idők szelleme! Miként néh. elődöm 1922-ben, én is arra kérem a közgyűlést, illetve gyülekezeteink vezetőit, hogy az új tisztújítás alkalmával, csekélységemtől minden vonatkozásban eltekinteni szíveskedjenek, mert őszinte sajnálatomra nem volnék abban a helyzetben, hogy a nagy felelősséggel és sok-sok munkával, főleg reám igen terhes utazásokkal járó esperesi hivatalt időm kitelte után csak egy héttel is tovább vigyem! A 70-ik életév másnemű szolgálatoktól is fölment! . . A hü sáfár a pálya végén mérleget szokott csinálni, hogy munkája eredményét megállapíthassa, számbavehesse. Én ezt nem teszem. Erőtlenségem, sok gyengeségeim tudata alázatosságra int, erkölcsi érzésem pedig óva int és távol tart attól, hogy a lepergett tíz év eseményeit itt felsorolni igyekezzem. Hiszen ha volt valami jó hivatali ténykedésemben, az bizonyságot tesz később is rólam ; a hibák és mulasztásókkal, a nem sikerült tervekkel, félig végzett munkákkal előhozakodni pedig igazán oktalanság Tolna. , — , .—.,,.. ———-—; Amit tíz év eredményekép megállapíthatok, az nem más, mint ez az őszinte vallomás: „Érdemetlen szolgája voltam a mi Urunk Jézus Krisztusnak!" Többet kellett volna tennem, mint amennyit tettem! Akaratom meg is volt a jóra, de Pál apostollal én is elmondhatom, y,de hogy ezt véghez is vigyem," arra nem volt elégséges erőm, mert éreztem, hogy a testemben levő ösztönnek, a más törvénynek nem tudtam sokszor ellent állani!". . . Vigasztalásom abban találom, hogy Jézusunk tanítása szerint: a jó szándék, a jó akaratú törekvés is kegyelmesen Jogadtatik a mi mennyei jó Atyánktól! „Nem vet el az irgalmas szív, mert könyörülő, igaz, hív!"