A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

szándékosan késedelmező eljárást, ami a megállapítások, kérvényezések, felebbezések elintézése, másfelől azt a fürge és gyorskezü intézkedést, mely az illetmények beszüntetése, visszafizettetése körül tapasztalható : nem mondhatunk egyebet, mint azt, hogy a mi lelkészí testületünket szomorú csalódás és károsodás érte. Mi igazságot nem várhatunk, amig a nyilvánosság előtt fel nem tárjuk, illetékes felsőbb helyre nem visszük panaszainkat. Ha igazainkat akarjuk előterjeszteni, hitelt érdemlő okmányokkal megértetni, kimutatni, egy kis jóakaratra, belátásra apellálni : hol üres ígéret, hitegetés, hol pedig hűvös, ideges, ellenszenves elzárkózás; sőt jogfosztás reá a válasz, amiért alkalmatlankodni merészelünk. Tudvalevő tény, hogy a kongruatőrvény rövid 7 §-ból áll, ellenben a végrehajtási utasítása 220. §-ból s ezek között számos oly rendelkezés foglaltatik, amely magából a törvényből absolut ki nem magyarázható, azzal össze nem egyeztethető, sőt vele ellentétben is álló. Amit a törvény egyik kezével nyújt, a végrehajtási utasítás egyes szakaszok félreértésével, vagy erőszakos félremagyarázásával, betűibe való görcsös kapaszkodással könnyűszerrel visszaveszi s be sem várva azt, hogy a sérelmes rendelkezés jogerőre emelkedjék : nyomban utasítást nyer a számvevőség, hogy a javadalmas terhére a kiegészitési összeget azonnal szállítsa le s a sérelmes, téves határozattal törölt tételt havonként vonja le, évekre visszamenően. Nemcsak a természetbeli javadalmazású lelkészekkel történt a termények s egyéb naturálék értékelésénél számtalan injúria, de a készpénzjavadalmazásúakon is nyilvánvaló sérelmek estek. Utalok arra р. o. ami velem történt két vonatkozásban is. A kongruatőrvény 3. §-a a jövedelmek felszámításáról és a levonandó terhekről intézkedik meglehetős szűkszavúan, amit azután a végrehajtási utasítás alaposan kibővít és megcsonkít a lelkészek rovására és oly bonyolulttá tesz, hogy annak betűibe kapaszkodva a törvény és a vitathatlan jogcím ellenére silány formahibák esetén a legkirívóbb cynizmussal megfoszt attól, ami minden kétségen felül megillet. A törvény e §-ának d) pontja röviden csak ennyit mond ; „A hivatalos fogat (lótartás) átalányát 1000 Kc-val kell leszámítani." E szűkszavú rendelkezésből kiérthető annyi, hogy azon lelkészek, akik székhelyükön kívül is végeznek hivatalos szolgálatot, a vele járó kiadásokra — legyen az lótartás, vagy fuvartérítmény — 1000 Кб felszámítható, azaz ilyen őszszeggel magasabb kiegészítésre van igényük. A végrehajtási utasítás ezt már alaposan megnyirbálja, amidőn e fuvarátalányt csak azon lelkészeknek biztosítja, akik 5 kilométernél távolabb fekvő leány-, vagy fiókegyházakat gondoznak s egy-egy után csakis 250 Kc-t, de 1000 Kc-nál többet semmi esetben sem számíthatnak fel, ezt is csak úgy, ha a Járási Hivátal erre T