A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 54 — 2000 Kc-va! járult és egy névtelen 500 Kc-val. Az Úr oltárára letett minden áldozat kedves az Isten előtt, aki már e földön az édes öntudat érzésével jutalmazza meg az áldozót, de nekünk is, kik az Ő szolgái vagyunk, kötelességünk elismeréssel adózni ezekért s jegyzőkönyvünkben feljegyezni, s megőrizni nevüket, s kifejezni nekik hálás köszönetünket. Istennek kegyelme legyen mindnyájukkal! B) Pásztori és belmissziói munka. A lefolyt évben ezen a munkatéren különösebb változás nem fordult elő. A belső, láthatatlan egyház építésének munkájában szünetelés ugyan nem állott be, de különösebben feltűnő jelenségek sem tapasztalhatók. Az örökkévaló ige hirdettetett mindenütt, ahol munkásaik vannak, a szent sákramentumok ki lettek szolgáltatva s a hallgatók száma sem apadt vagy fogyatkozott meg. Vallásos estély 7 egyház kivételével mindenütt tartatik, s ezeket híveink általában kedvelik és látogatják. Különösen gazdag tartalmú és nívós estélyekről szól jelentés Komáromból, ahol a belmissziói ténykedés általában nagyon intenzív s minden magasabb kritikát elbír s a modern követelményeket és magasabb igényeket is kielégíti. A munka eredményét csak a szívekbe látó mennyei Atya látja és tudja, de mi azt hisszük, hogy a lelkiismeretes munka eredménytelen nem lehet, így a magvetés ezen a mezőn is meg fogja hozni a gazdag aratást, a hiterősödésnek és egyházunkhoz való ragaszkodásnak teljes kalászaiban. A vasárnapi iskolák is megtartattak a csekély számú kivételekkel minden egyházban, a hiányzó helyeken ezt az üdvös, hitépítő eszközt leánykörök szervezésével pótolták s ezek a vasárnapi iskola anyagának egy részét is felölelik, amennyiben tagjaik között ilynemű munkát is teljesítenek. Természetes, hogy ez a ténykedés nem vezet el ahhoz a célhoz, amelyet a vasárnapi iskola elérni akar, de hát közöttünk nagy a szabadság és sokféle a vélemény, az egyik Pálé, a másik Apollóé, ez még nem volna baj, csak a maga véleménye és munkássága mellett mindegyik állandóan megmaradna. De én attól félek, hogy ma vasárnapi iskolának, jövőre leánykörnek a lelkes felállítása mellett törnek, de az utánavaló évben már sem ilyen, sem amolyan pásztori munka nem leend! Amikor egyházmegyénk a vasárnapi iskola felállítását elrendelte, hogy ez könnyebben legyen realizálható, én gondoskodtam tananyagról ezen iskolák részére, ugyanezt tettem a lefolyt esztendőben is. Ennek hasznossága kitűnt, mert ez iskola, illetve tanítás egyházaink túlnyomó nagy részében rendszeresen folyik. Míg ha nem lenne anyag, ez az eszme már a múlté volna, mint annyi sok más azé lett. így pedig örvendetes gyara-