A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 35 — podásról adhatok számot, mert hiszen ez az iskola ma már általánossá lett egyházainkban. De a bíztató kezdetet meg kell alapozni úgy, hogy a vasárnapi iskolában a tanítás terhét és kötelezettségét meg kell osztani az egyház hivatalnokai között. Vagyis azon egyházainkban, ahol több tanító van, s ezek között tanítónők is, ezeknek is részt kell venníök az egyházépítő munkában, az egész tanév folyamán. Olyan népes egyházakban, mint aminők Farkasd, Negyed, Komárom, ahol a lelkészek éppen vasárnap nagyon el vannak minden irányban foglalva, ezt a munkát állandóan és alaposan nem végezhetik. De vannak több tanítónőink, akik ezt sikeresen végezhetik s vallásos lelkületük, buzgóságuk biztosíték is ez iránt, nekik kell hát évente felváltva átvenni ezt a munkát s végezni híven egyházunk érdekében. Kívánatosnak látnám azt is, hogy olyan helyeken, ahol három tanerőnél több van, ott két párhuzamos iskola létesíttessék s ezekben két tanerő munkálkodjék állandóan, hogy minden növendék lehetőleg beszerveztessék ezen iskolákba. A tananyag most már bőségesen rendelkezésre áll minden egyházban, ha megőriztettek az eddig, már két éve küldözött példányok, de nem fogok késlekedni újabbakat is küldeni időnként mindenhova, amennyiben az kívántatnék. Itt térek rá arra, hogy feltárjam a közgyűlés előtt azon tervezett szándékomat, miszerint szükség lenne egy kézi könyvet kiadni egyházmegyénknek azokból az eddig küldözött tananyagokból és az ezután küldendőkből, hogy ez mindig rendelkezésre állhasson a tanerőknél mert azt hiszem, hogy csak ez biztosíthatja a vasárnapi iskola fentmaradását, különben elődei sorsára jut ez is, vagyis megszűnik örökre. Hogy mily nagy szükség lenne ilyen vezérkönyvre, bizonyítja az, hogy még Magyarországra is kértek tőlem több helyre az általunk használt füzetes tananyagból, s dicsérték, hogy sikeresen használható. A nehéz viszonyok miatt ugyan most nem állhatok elő azzal az indítvánnyal, hogy ezt a vezérkönyvet adja ki egyházmegyénk, de — aki éri — az eljövendő legközelebbi idők elsőrendű szükséglete kell, hogy legyen. Most csak annyit kérek, hogy a közgyűlés mondja ki határozatilag, hogy tanítónőink a vasárnapi iskolában a tanítást végezni kötelesek, mint egyházépítő munkát. Ez nagyon szükséges dolog, főleg a népesebb egyházakban. Továbbá azt, hogy tiszt. Tárnok Gyula marcelházai lelkésztársunknak a vasárnapi iskola tananyagának összeállításáért nyilvánítsa közgyűlésünk elismerő köszönetét azzal, hogy kész kiadásait (papir stb.) az e.-megye közpénztárából kiutalja. A tanítás idejére nézve végül az e.-megye megújítja tavalyi határozatát,