A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

- 18 lépte előtt lettek özvegyekké: hívjam fel a kérvényezésre, mert a Miniszter Úr az ő segélyüket, melyet az Orsz. Nyugdíjintézettől s egyébb forrásokból kapnak, felemelni kívánja az állami nyugdíjas özvegyek legkisebb illetménye magasságáig. Azonnal felhívtam a lelkészi hivatalok útján összes özvegyeinket a kérvényezésre, közölvén a mellékleteket is, melyeket csatolniok kell kérvényükhöz, s többnél egyenesen a lelkész urakat kértem fel a kérvény elkészítésére és felszerelésére. Az özvegyek részére a szükséges okmányokból a szolgálati bizonyítványt és a curriculum vitae-t mindegyiknek kiállítottam hitelesen. Az összes iratok bélyegkötelesek voltak, s bizony sok özvegyünknél, főleg az anyakönyvi kivonatok, nagyon sokba kerültek; de tudomásom szerint mind beküldte pontosan a püspöki hivatalhoz a rendelt időre. Azóta néma hallgatás van, tudomásom szerint eddig ügyükben nem történt semmi! Itt is csak türelemre vagyunk utalva. Helyén valónak találnám, ha e. m. közgyűlésünk felima a ker. közgyűlésre, sürgetné meg az Orsz. Hivatalnál ezen ügyet, ne várjon a kedvező elintézéssel tovább, hiszen nyomorúságban levő özvegyekről és árvákról van szó, akiknek a segély életfentartást jelent. A kongrua törvény életbelépte óta özvegyen maradt lelkésznél nek nyugdíjáért is rendesen megtörténik a kérvényezés, mind valamennyien beadták időben kérvényeiket, de sem hivatalos, sem magánértesülésem nincs eddigelé arról, hogy közülök valamelyik már megkapta volna nyugdíját. Pedig özvegyi évük már pár éve lejárt, jövedelmük, leszámítva a csekély e. megyei járulékot, nincs s minden napnak meg van a maga terhe, kiadása, igy illetményükre sürgős szükségük van. Reméljük, hogy várakozásuk nem tarthat már soká, de ennél meg nem állapodhatunk, zörgetnünk kell az ő érdekükben is és pedig lankadást nem ismerve mindaddig, amig nem nyillatik: ez okból javaslom megkeresését az Orsz. Hivatalnak nyugdíjuk mielőbbi folyósilásáérí, a főt. kerület útján VI. Ugyanez áll egyetlen nyugdíjazott lelkészünk, nt. Czirók János úrra is, az ő ügyiratai is várják már pár éve az elintézést. Ügyét még komplikálja az a körülmény is, hogy ő még mindig kapja az aranyosi lelkészi állás kongruáját, s utóda pedig nem kap sem onnét semmit, sem előbbi szolgálat helyéről s ezenfelül díjlevele szerint tartania kell Czirók János urat is. Az ügy késedelmes elintézése mindig ujabb bonyo-