A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

- le ­lalmakat eredményez; nagyon kívánatos lenne tehát, ha végre gyökeres megoldásra találna 1 Sürgető felírást ajánlok ez igyben is. VII. Lelkészeink állampolgársági ügye ez évvel végleg ekerült már a napirendről, amennyiben a két lelkész estvérünk, akik eddig a hontalanság kálváriáját járták, hoz­nám tett jelentéseik szerint azt már megnyerték. Előbb Sohár (álmán megyercsi, ez év junius havában pedig Marfsa Sán­lor alistáli lelkészek, azonban csak az állampolgárságért járó ifjakat kérték be eddig tőlük, amit be is fizettek, de az ok­nányt még mindig nem kapták kezeikhez s az esküt sem te­jogy hirtelen elhalván, özvegye és családja nyugdíjigénye is íjból problematikussá vált, mert a családfő elvesztésével illampolgárságuk megszerzését is, kérdés, nem vesztették-e el? ^lagy jóakarat kell az ügy kedvező elintézéséhez, reméljük, íogy az intéző körökben ez nem fog hiányozni! . . . „Örökké el nem hágy az Úr, ha bánattal illet" — türe­emre tanit, — azután „ismét kegyelmes lészen, az ő kegyel­nességének gazdagsága szerint!" Minden ügyünknél ez a vi­gasztaló hang csendül fülembe, ha az egyesek, — ha egyház­negyénk mult évi tarlóján végigtekintek. — Minden vergődik, ninden vajúdik; — a megnyugvás boldog szigetének kéklő zartjai még mindig a messze távolban látszanak lenni; — ki­íöthetünk-e ott óh Uram, 's ha igen, mikor? egyedül Te udod! ! . . Vala I ivei vigasztalóbba látvány, amely az egyházi köz­ílet terén tárul szemeink elé. Megjelenlek az 1928. évi konvent! űlésekrŐFkészült jegy­árfflmW5vanrKét ííagy intézménynek a megszilárdulás felé /aló haladásáról szólnak e könyvek lapjai, az egyik a losonci szeminárium, a másik a beretkei szeretet intézmény. VIII. A losonci Theol. Szemináriumról a decemberi ülés egyzőkönyvének 34. és 35. pontjai szólnak, amelyekből most nár az intézet jogalapja és szellemi élete, a lanitás rendje eljes világosságban bontakozik ki előttünk, s az ott tanuló fjak -eltöltött négy esztendejének kárbaveszésén ^ddig aggódó elkünk ezen pontokban megnyugvást talál. Csak azt nem írfem, hogy az 1926. szeptember 21-én lartott megállapodá­sokat a teljhatalmú Miniszter Úrral, miért kellelt 1928-ig ti­okban tartani a közegyházi hatóságok előtt?

Next

/
Thumbnails
Contents