A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus
- le lalmakat eredményez; nagyon kívánatos lenne tehát, ha végre gyökeres megoldásra találna 1 Sürgető felírást ajánlok ez igyben is. VII. Lelkészeink állampolgársági ügye ez évvel végleg ekerült már a napirendről, amennyiben a két lelkész estvérünk, akik eddig a hontalanság kálváriáját járták, hoznám tett jelentéseik szerint azt már megnyerték. Előbb Sohár (álmán megyercsi, ez év junius havában pedig Marfsa Sánlor alistáli lelkészek, azonban csak az állampolgárságért járó ifjakat kérték be eddig tőlük, amit be is fizettek, de az oknányt még mindig nem kapták kezeikhez s az esküt sem tejogy hirtelen elhalván, özvegye és családja nyugdíjigénye is íjból problematikussá vált, mert a családfő elvesztésével illampolgárságuk megszerzését is, kérdés, nem vesztették-e el? ^lagy jóakarat kell az ügy kedvező elintézéséhez, reméljük, íogy az intéző körökben ez nem fog hiányozni! . . . „Örökké el nem hágy az Úr, ha bánattal illet" — türeemre tanit, — azután „ismét kegyelmes lészen, az ő kegyelnességének gazdagsága szerint!" Minden ügyünknél ez a vigasztaló hang csendül fülembe, ha az egyesek, — ha egyháznegyénk mult évi tarlóján végigtekintek. — Minden vergődik, ninden vajúdik; — a megnyugvás boldog szigetének kéklő zartjai még mindig a messze távolban látszanak lenni; — kiíöthetünk-e ott óh Uram, 's ha igen, mikor? egyedül Te udod! ! . . Vala I ivei vigasztalóbba látvány, amely az egyházi közílet terén tárul szemeink elé. Megjelenlek az 1928. évi konvent! űlésekrŐFkészült jegyárfflmW5vanrKét ííagy intézménynek a megszilárdulás felé /aló haladásáról szólnak e könyvek lapjai, az egyik a losonci szeminárium, a másik a beretkei szeretet intézmény. VIII. A losonci Theol. Szemináriumról a decemberi ülés egyzőkönyvének 34. és 35. pontjai szólnak, amelyekből most nár az intézet jogalapja és szellemi élete, a lanitás rendje eljes világosságban bontakozik ki előttünk, s az ott tanuló fjak -eltöltött négy esztendejének kárbaveszésén ^ddig aggódó elkünk ezen pontokban megnyugvást talál. Csak azt nem írfem, hogy az 1926. szeptember 21-én lartott megállapodásokat a teljhatalmú Miniszter Úrral, miért kellelt 1928-ig tiokban tartani a közegyházi hatóságok előtt?