A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

-*8 nokokból álló híveinek elbocsátása és elköltözése folytán ma mér költségvetését 500 К hiánnyal zárta, melyet sehonnét, tehát sem az egyházi adók még föllebbemelése, sem pedig más forrásokból fedezni nem képes. Fehivásomra a lelkész ezirányu kérvényét beadta, s az a közgyűlés ajánlatát várja. A közalapnál tartván, kívánatosnak tartom, hogy a gyülekezetek vezetőit: lelkészeit és gondnokait komolyan felhívja és figyelmeztesse a közgyűlés, hogy egyházmegyei közadóikat és a közalapi járulékot az év december 1. napjáig mindig pontosan befizessék, mert ez a szükségletek közé fel van véve, kivettetik a hívekre, s általuk adófizetéskor be is fizettetik, s igy kötelessége a vezetőségnek, hogy azt illetékes helyére be is szolgáltassa, s más célra ne forditsa, ha egyházának a késedelmi kamatokkal kárt tenni nem akar-—-és-pedig -a—figyelmeztetés-azzal-történjék,-hogy az imént emiitett kár közösen történő megtérítésén felül a mulasztókkal szemben az e. m. Elnökség jogosult december 1-е után fegyelmi uton eljárni. Szükséges ez az intézkedés azért, mert egyházmegyénket évről-évre nyilvánosan szégyenpadra állítja a konventi jegyzőkönyv, kimutatván hátralékosnak százalékban is — számszerűleg is, épen nem hízelgő epithetonok kíséretében, amit szótlanul elviselni nehéz a pontos és rendes fizetőknek, tehát a legnagyobb résznek. Mindenik egyházunk meg tud fizetni, ha akar: — csak a hanyag — nemtörődömség az oka a hátralékban-maradásnak. Ennek pedig végének kell lenni. A mult évi (1927 nov. 22) konventi jegyzőkönyv 61-ik lapján foglalt 1925 évi közalapi számadásból olvasható, hogy a közalapnak mindent összevéve 157915 К 62 fillér tiszta vagyona van, amelynek kamatjövedelméből és az évi járulékok 8.0%.-ból keli a törvény 3 §-ban fogfalt 9-féie célját istápolni, amely célok közül egyetleH Sgy is képes volna elnyelni az összes jövödelmet és pedig úgy, hogy teljes kielégítést azaz egy sem nyerhetne. <5lvastam másfelől В ZisZfli' egyhàzkëffitpt 'mult "évi jegyzőknnyuél ig melyből annyi penzbeli •nyomorúság, közsegélyekre utaltság tárult elém, hogy reménységem a nullán alul szállott aziránt, hogy a mi segélyre utalt szegény egyházaink belátható időn belül a közalapból anyagi bajaikat eltüntető segedelmet nyerhessenek. Az idők jelei, az élet nehéz küzdelmei pedig arra intenek bennünket, hogy szegény, csekélyebb lélekszámú egyházaink nagyobbmérvü anyagi segélyezésére gondunknak kell lenni, mert ha már ujakat nem birunk is alkotni, legalább meglevőket megtartani önmagunk és egyházunk iránti kötelességünk. Mivel dominiurnaink vagy vallás és egyházfentartó alapjaink jenesének; — önmagunknak kell magunkról gondoskodnunk. „Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalait !" Egyházmegyénk eèég nagy .és népes, legnagyobb része egyházainknak is, híveink-