A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

-fenek is rendezett anyagi viszonyok között élő s áldozatok meghozatalára képes is, kész is, amint ezt a múltban már számtalanszor megmutatta. Támaszkodjunk elsősorban is önön-magunkra, önerőnkre, míg ez ki nem merül, addig ne számítsunk másra, ne zörgessünk közintézményeknél a lehulló morzsalékok-ért ! Alapítsunk ! alkossuk meg a szegény-anyagi bajokkal küzdő — az építkező — és az alakuló egyházak gyámolitását célzó tőkealapot, melynek kamataiból évről-évre másik egyházunknak adhatunk jelentősebb segélyt. A tőkegyűjtés mo'djául a régi, bevált módot ajátilora vagyis a minden egyházat kötelező befizetését, a határozatban kijéíölt összegnek. És pedig tekintettel a cél nagy fontosságára oly változtatással, hogy az 1000 léleken felül levő egyházak két év alatt fizessenek be az e. m. közpénztárba 500 K-t; 500—1000-ig levő lélekszámú gyülekezetek szintén két év alatt 200 K-t; 500-on alüí pedig 100 K-t. Természetesen a gyülekezet ezen összeget, ha akarja egy év alatt is lefizetheti. így körülbelül 10 ezer korona tőkealap gyűlik össze, amelynek kamata ezer koronát meghalad, ami mégis csak jólesik majd azoknak, akik a bajok özöneivel küzdenek. „Erősítsük meg magunkat a jóban!" Ne támasszon aggályokat és kifogásokat senki, hiszen ez a tőke kis egyházaink megerősödését fogja szolgálni, magunknak teszük félre, senki sem tudhatja, hogy nem szorul-e majd reá? A közgyűlés fog majd minden évben a kiutalás felett dönteni ! Az áldozat se nagy, egyházainkat érzékenyen érinteni költségvetéseiket megzavarni nem fogja. Ajánlom javaslatom elfogadását ! Évenként többször is megkeresnek bennünket a magunk hitsorsosai is, más ker. hitfelekezetek küldöttei is, — és pedig személyesen és kérő levelekben aziránt, hogy rendesen templomépitési célra adjunk nekik segélyt. Bőt a polgári hatóságok engedélyével házanként is gyűjtenek híveink körében erre a célra. Bizonyára mindenütt számottevő a segély, amit összeszednek, mert máskép nem vállalkoznának ilyen terhes munkára. Miért hagyjuk mi kihasználatlanul a ker. jótékonyság eme bőven harmatozó forrását? Miért adjuk másoknak azt, amire a saját egyházainknak is szükségük van? Tömöritsük erőinket! Adjuk a mi hitünk cselédeinek, a mi egyházmegyénk szűkölködő egyházainak azt, amit Isten jóvoltából e célra adhatunk. A régi kerületi gyűlések jegyzőkönyveiből olvasom, hogy minden évben kijelölt a ker. közgyűlés egypár egyházat segély nyerhetésre és a begyült pénzeket ezeknek átadta. Kövessük mi a jó példát kimondván, hogy Hivëink között való gyűjtést egyházi célokra csak az egyházmegyei kökgyűlés által kijelölt egyházak részére endedélyezünk ; azt is, hogy minden egyház utasíttatik, hogy a segélyre kijelölt egyháznak gyűjtétíi s adományát neki elküldeni köteles Az adakozás önkéntes,