A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

- 57 tudvalevő úgy történt, hogy az adósegélyből a Konvent ezen járulékot 2 év alatt egyszerűen lefogta. A folyó évre már csak 4 ezer kor. körüli összeg maradt az e. megye cimén, s midőn ez lefogátott, abba a kellemetlen helyzetbe jutottunk, hogy más egyház volt a hátralékos a közalappal, mint akinek járt az adósegély. S igy a pénz szétosztása — már t. i. az adósegélyé — majdnem lehetetlenné lett téve. Teljes mértékben nem is oszthattuk szét, három egyház illetménye máig is fizelellen. Ilyen bajokat szül az önhatalmú intézkedés, mely a kicsinyek jogait tiszteletben nem tartja, sem azt, hogy valamely célra adott pénzt — vagy tőkét — más célra felhasználni nem szabad, mert ebből csak bajok, kellemetlenségek, keserűség származhatnak, melyek végeredményben a felsőbbség iránti bizalom megrendülésére vezetnek. A komáromi e. megye mindig eleget tett, s tenni fog ezután is, minden irányú kötelezettségének, a jogos követeléseket rajta meg lehet mindenkor találni : de ezek közé - ma is ezt halljuk — az 1924. évi közalapi kivetés nem tartozik, mert visszamenőleges kivetés sohasem tartozott az egyházi életben a jogos követelések közé ! Reméljük, hogy ugy ez utóbbi eljárás — mint a lefogása más célra adatott pénzeknek — mindörökre megszűnt, mert ma már egyetlen fillérrel sem tartozunk, s ha jövőben netán valamiben hátralék maradna bármely pénztárnál, más eszközöket fog találni a konvent a behajtás tekintetében ; mert a megismétlődés olyan érzelmeket váltana ki egyh. megyénkből, melyek az egyetemes egyház másnemű intézményeinek nagy kárával fognak járni az önkéntes ajánlatok és adományok terén. Az uj törvényben a közalapról szóló IV-ik kánon 2. §-ban fel vannak sorolva a célok, melyekre a járulék szolgál. A régi törvényszakasz e célú tételei közé az uj még három célt vesz fel. Van tehát elég cél a kevés jövedelemhez, melynek folytán nagyon meg kell nézni a konventnek, hogy mire adja ki a pénzt. E célok között — a tőkésítés mellett — a legsürgősebb mindenesetre a terhek alatt roskadozó egyházak segélyezése, melyek már a maguk erejéből tovább fent nem tudnak állani, s a másik a lelkészképző intézet és internátusának épületekkel leendő ellátása, amit csakis a közalap fog majd valaha megvalósítani tudni. Az egyházak közül a roskadozóknak állandó évi segéllyel leendő ellátása az elsőrendű szükségesség — ebben az irányban leendő megindulásra kérjük fel a konventet egy jegyzőkönyvi kivonatban, hogy az már a jövő évi konventi ülés tárgyai között foglaljon helyet, mert „periculum in mora!" Szükségesnek látom, hogy már most terjesszük fel az egyházmegye részéről ilynemű, vagyis állandó évi segélyre az ó-gyallai kis egyházunkat, mely hadikötvénybe fektetett tőkéinek elvesztése, s jó részben hivatal-