A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

ennélfogva bizonyára sok szakasz lesz az új törvényben, amely bennünket sérelmesen fog érinteni. A hivatalos lapban megkezdett közlés szerint már is látom, hogy a 11. kánonban a csonka és kegyeleti év eltöröltetett, $ 6§. §. szerint ezentúl egyformán „minden lelkész özvegyét és kiskorú árváit, a lelkész halála napját követő hónap elsejétől számított fél évig a teljes fizetés megilleti, lakással együtt." Már most ha a fél év decembertől-április hónapig bezárólag terjedő időre esik, hova megy a szegény özvegy és kiskorú árvái ? Hiszen ezen időszakban lakást sem városokban, sem falukon nem kaphat, mivel lakás üresedés nincs, csak május és november a hurcolkodási idő. Az iránt sincs intézkedés, hogyha a teljes fizetést élvezi áz özvegy, a lelkészi állás teendőinek ellátását végző helyettes lelkész fizetése kit fog terhelni? Az özvegyet-e, vagy az egyházat? Vitatható annak jogossága is, hogy az idősebb lelkészek, akik még 1908. előtt foglalták el állásukat s a kegyeleti idővel járó anyagi veszteségeket abban a reményben viselték el, hogy az ő özvegyük és árváik a veszteséget a kegyeleti időben fogják megtalálni : — egy háromsoros paragrafussal, ezen jogos követelésüktől elüthetők-e ? Szerencsétlen intézkedés az, mely még sok kellemetlenségre, perre fog vezetni ! Ami általában az egész törvénykönyvet illeti, bár nem valamely szerencsés alkotás, de mégis alkalmas arra, hogy egyházi és vallásos életünk általa stabilizáltassék s nyugodt fejlődése, élet-lehetősége biztosítva legyen. Az adott viszonyok között más nem volt hozható. Az eddigi törvények közül több-kevesebb változtatással megmaradtak az 1—VI. törvényszakaszok, mint kánonok; vagyis: az egyházalkotmányről, a lelkész-választásról, az egyházi adóról, az egyházi közalapról, az egyházi törvénykezelésről, a köznevelésről, vagyis az is

kolákró

l ; újak. .gyanánt Jellek...felvéve ~a Jelki gondozásról .--szélé— VIII. és a szlovák egyházmegyéről szóló IX. kánonok. Az - egész-fö rvénykőnyv—gerince a Víli-ik kánon, mely mint 'vöTös Tönáh végig húzódik az összes kánonokon. Bírálatába nem bocsátkozom, céltalan lenne már most, mikor a legilletékesebb faktor a zsinat elfogadta s hisszük, hogy rövid időn belül szentesítve is lesz — s igy törvénnyé válik reánk nézve, — melyet nem bírálni, hanem megtartani leend kötelességünk. Annyit akarok csak mondani róla, hogy életbeléptetése nehéz leend és sok bajnak képezi majd forrását, mert a való élettel nem számolva s a szivekbe látás isteni tehetségével nem rendelkezve, külömbséget tesz hivők és hitetlenek, vagy mondjuk szelidebben. az egyház iránt közönyösök között; — s az emberekből — angyalokat kivan formálni! Az egyház eddigi jogait súlyosan érinti a Vl-ik kánöhba le-