A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

- 86 fektetett állami követelmények honorálása, de be kell látnunk, hogy az adott viszonyok között, egyházunk jól felíogott életérdekeinek szemelőtt tartása mellett, mást, mint elfogadását a kormány követelményeinek, a zsinat nem tehetett. Új a szlovák egyházmegyéről és a rezoluciókról szóló két kánon is, melyek a kormány határozott követelésére vétetettek fel, de bennünket, illetve egyházmegyénket közvetlenül nem érintenek, mert szlovák gyülekezetünk nincsen ; mindössze egyetemes egyházunk eddigi tisztán magyar jellegét szüntetik meg. De ha minden kétséget kizárólag be akarunk illeszkedni államunk keretei közé, ha követeljük a magunk részére államunktól azt, hogy anyanyelvünkön történő isteni tiszteletünket, illetve ehhez való jogunkat elismerje, tiszteletben tartsa: úgy minekünk is biztosítani kellett azon hittestvéreinknek ugyanilyen jogát, akiknek anyanyelve a szlovák. Az új törvények tehát már megvannak, szentesítés alá fel lettek terjesztve magyar és szlovák szöveggel, a zsinat igyekezett követni a próféta felhívását : „Jertek építsük meg Jeruzsálem kőfalait!" s most már csak a megtett Ígéretnek, a szentesítésnek a megadására várunk, hisszük, hogy nem eredménytelenül ! . . . Bár ne késnék sokáig, hogy tudhatnánk valahára, hogy mekkora az a kör, amelyben munkálkodásunk lehetősége államjogilag — állami támogatás mellett biztosítva van ; hogy egyház és hitépítő munkánk iránya kitűzhető legyen, — s az eredményre nem vezető elkalandozások, csalékony ábrándok és soha nem teljesülhető vágyak és reményekkel — egyszer s mindenkorra szakiihassunk! A lelkészi kongrua-törvény végrehajtási utasítása még mindig htm jelent meg, — legalább is velünk közölve nem lett. Jelennek ugyan tYié'g egyes hírlapi cikkek, melyek e hó végére jelzik a kiadását, némelyek pedig azt is irják, hogy már a járási főnökségeknél van, akik utasíttattak arra, hogy minél gyorsabban hajtsák végre: — de már annyiszor csalódtunk várakozásunkban, hogy hinni nem tudunk. Nagy sérelmekkel fog járni, ha a végrehajtás, illetve megállapítása a jövedelmeknek gyorsan történik és ha nem egyházi hatóságainkkal együttesen fog eszközöltetni. De mindenre el kell készülnünk, mert ez ügyben eddig is nélkülünk történt minden lépés s valószínűleg igy fog történni most is. Ajánlom minden lelkésztársamnak, hogy a már beterjesztett „Osobny vykaz"-ban feltüntetett bevallás adatait gondosan megőrizze s a megállapításra, ha nem együttesen lennénk híva, magával vigye, hogy sikeresen védhesse igaz ügyét. A lelkészi nyugdíjintézet ügye is stagnál a kongruával együtt. Még tudomásom szerint, az uj törvény alapján senkit sem nyugdíjazták, holott egyét, nt. Czirok János cs.-aranyosi lelkész ügyira3*