A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus

4. Tárgyaltatott esperes úr következő jelentése: Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! „Akik bíznak az Úrban, hasonlatosak lesznek a Sión hegyéhez, mely meg nem mozdul és mindörökké megmarad; mint Jeruzsálem körül hegyek vannak, — azonképpen vagyon az Úr az ő népe körül, mostantól fogva mindörökké! Tégy jól óh Uram a jókkal és az igaz szivű emberekkel!" Zsolt. 125. v. 1-2—4. A dicsőséges emlékezetű Zsoltár szerző utolérhetetlen erős hite csendül fel e zsoltárban is, mely minden reménységét Istenbe helyezi, — s a segítséget is csak egyedül О tőle várja. Mintha csak a nagy apostolt, Pált hallanánk szólani: „Az igaz ember hitből él!" Pál II. r. 11 v.; — akinél ember nem szólott soha meggyőzőbben a hitről, ki mint „Istennek áldott embere", miaden nemzedékben oly sokakat vezérelt el, s vezérel el, elméje szavával ma is: a hitre, az örök Istenben való bizalomra, drága kövek gyanánt tündöklő apostoli leveleivel. Áhítattal merülök el annak a mélységes hitnek szemléletében, amely Dávid király zsoltáraiból sugárzik felém. íme az az ember, ki a nagy Isten irántunk való szeretetének, végetlen irgalmának s kegyelmének ragyogó bizonyságát — egyszülött Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak földre bocsátását még nem érte meg; aki az általa hozott Evangéliumról még semmit sem tudott: — egy életet mutat fel, mely az Istenben, mint mennyei jó Atyánkban való bizalomban, a benne vetett rendíthetetlen hitben folyik le és végeződik el! Áthatja szivemet — lelkemet, egész valómat Pál apostol evangéliomunkban is drága gyöngy fényével tündöklő nyilatkozata: „Az igaz ember hitből él", — mely sarkkövét kell, hogy képezze minden ember egyéni hitének, vallásos buzgó ságának, földi élete helyes folytatásának! Az isteni Lélek mily csudás hatékonysággal munkálkodóit ez „áldott emberben", aki oly világos okfejtéssel mutat reá a hit nélkülözhetetlenségére, hatalmas erejére s áldásos eredményeire ; abban a világban, amely az örökké-élő Krisztusról, Isten egyszülött Fiáról, még csak hallani sem akart, amely benne „botránkozást, vagy bolondságot" talált. Ő törheietlen eréllyel hirdeti az örökkévaló Igét: „Isten él és uralkodik e mulandó világ felett és ez Isten nekünk mennyei jó Atyánk, aki bennünket