A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus

szeret, melynek bizonysága, hogy egy szülött Fiát adta mi érettünk, ki által bennünket megváltott, gyermekeivé fogadott, s örök élettel megajándékozott!". . . A hitnek e két hatalmas bajnoka által terjesztett világosság, mint a napnak elpusztíthatatlan fénnyel tündöklő sugarai, világosítja meg lelkem előtt azt a szélesen kiterjedő mezőt, amelyen e két ember futotta le földi pályáját! Dávid élete örökös hadakozás, küzdelem! Góliáttól Saulon, a filiszteusokon, ammonitákon, s a körül lakó népeken keresztül — fia, Absolon lázadásáig: — rettegésben, büntetésben, bünbánatban, megvigasztaltatásban folyik le a számára rendeltetett idő, — melynek sokszoros megpróbáltatásait, csak az a drága kincs, az Isten segítségébe vetett erős egyéni hit, teszi képessé őt elviselni. Pál egy ellenséges világ hullámverése közepette halad pályáján. Az a tudomány, amelyet hirdet, szöges ellentétben áll az akkori világ bevallott és követett életirányával. Az emberek egyenlőségét, testvériségét hirdeti akkor, midőn Róma csak római polgárokat és rabszolgákat ismer s ez utóbbiakat a jogok teljességéből kizárja, hogy megőrizhesse világuralmát. Küzdelemre kel az emberi nemzet, a faj érdekében e világot uraló hatalommal, néhányszor a természeti elemek hatalmával is, midőn hajótörést szenved, majd martyr halált hal, de semmi veszedelem ki nem irthatja lelkéből a hatalmas Istenben s az Ur Jézus Krisztusban vetett erős hitet, hogy Isten Atyja minden embereknek s ő bármi történik is vele itt „a- romlandó testen — lelki testet cserél!" „Az igaz ember hitből él!" zengi akkor is, midőn a tengeri vihar tombolása, a hullámok csattogása között a hajón ürvacsorát oszt, a közeli halál félelmei által szinte önkivületi állapotba jutott hajó utasainak. Ez az igazi, ez az egyéni erős hit, mely tündöklő fénnyel világit felénk ma is, kétezredév sűrű homályából. Ennek a két embernek élete az az út, melyen haladnunk kell nekünk is, a muló idő későbbi gyermekeinek! Erős egyéni hittel kell nekünk is bírnunk, ebből „a hitből kell élnünk", ha Istennek tetsző módon akarjuk lefolytatni földi pályánkat. Óh, ha valaha viseltek a Krisztus hivei megpróbáltatásokat, ha küzdöttek, szenvedtek, ha átéltek nehéz időket, ha szükségük volt az Isten segítségébe vetett rendithetetlen hitre: — akkor bizonyára mi vagyunk azok, akik enélkül egy napig sem élhetünk. Végig tekintek egyházmegyénk egy évi életén, az egyházlátogatás alkalmával szerzett tapasztalatokra, e jelentés