A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus

- 43 Egyházmegyei közgyűlésünk a jelentést általánosságban tudomásul veszi, intézkedést igénylő pontjaira a következőket határozza: a) Szomorú, de találó vonásokkal festi meg esperes úr az 1923. évben hozott új egyházi törvényeink Kálváriajárását, azt az önmagába visszatérő körutat, melyet a lévai zsinat által megalkotott törvénykönyv időnként megtesz egyik országrészből a másikba, egyik hatóságtól a másikhoz anélkül, hogy szentesítést nyerhetne. Egyházmegyei gyűlésünk mindezek miatt aggodalomtól eltelve kéri az egyházi felsőbb hatóságokat, hogy bármi legyen is az idők járása, egyházunk falaihoz ne engedjék eljutni a politikai küzdelmek hullámait Amily magasan áll az ég a föld felett, oly magasan kell állnia egyházi életünknek minden pártpolitika felett. Ezért a kormányzók Isten és ember előtt felelősek. b) A kongruára vonatkozó kimutatások elkészítése körül esperes és püspök urak a lelkészek helyzetét tanácscsal és írott utasítással sokban megkönnyítették, ezért nekik a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánítja. c) Megalázóan sérelmesnek tartja az egyházmegyei közgyűlés a törvényhozás azon intézkedését, mely a lelkészek fizetésének minimumát 9000 koronában állapítja meg, s fizetéskiegészítési államsegélyt ily összegig utal. Az államnak nincs tisztviselője, vagy alkalmazottja, sőt talán előtanulmányokat nem végzett szolgái sincsenek, kiknek fizetése oly csekély összegben volna meghatározva, mint az egyetemi képzettséggel bíró lelkészi karé. Az egyházi felsőbb hatóságok útján felír a közgyűlés a magas kormányhoz, hogy a nagy és sértő méltánytalanságra felhívja figyelmét azon jogos kívánsággal, hogy e sérelem mielőbb orvosoltassék s a lelkészi kar alapfizetése a hasonló képzettségű középiskolai tanárok részére megállapított minimumra felemeltessék. d) Fájdalommal gondol a közgyűlés azon leikészeink sorsára, kik az állampolgárság kérdése miatt meg nem érdemelt szenvedésben részesek. Nemcsak az egyház, hanem az állam és társadalom munkásai is ők, a kötelességteljesítés, jó erkölcs és becsületes élet harcosai, kik inkább elismerést és támogatást érdemelnének, mert életüket a legmagasztosabb célok szolgálatába állították. A kerület útján megkeresi egyházmegyénk a Konventet, hogy minden befolyását méltóztassék latba vetni a lelkészek kétségbevont állampolgárságának rendezésére.