A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

— 6 nyilatkozata: „Itt állok, bármi történjék velem" (Lampe, 782 1.), a másik Ruyter admirális vallomása: Ez volt az én legnagyobb győzelmem. Azt kell mondani, hogy e két nyilatkozat logikusan függ össze, fakadván mindenik abból a mélységes isteni kegyelemből, mely egyesek és nemzetek sorsát intézi. Ruyternak csak Harsányiakért lehetett tengerre szállani, a Harsányiaknak csak Ruyter lehetett szabadulásuk. Ez a történet klasszikus példája a hitbeli hűségnek. Magasztosságához nem férhet semmi mellékes. így volt és igy marad a világ előtt, legfőként mielőtíünk, mert a mi protestáns őseink, kálvinisták és Iutheristák könnye, verejtéke és vére hullott a fájdalom, megaláztatás és kegyetlenség útján Pozsonytól Nápolyig, mig a megváltó halál vagy a holland admirális föl nem oldozta bilincseiket. Rémííóen igaz történet s tudtommal -nem -vetemedett arra senki,""hogy ezt szépíteni merészelte volna, senki, ki az elvakult és elfogult inkvizitorokat védelmezni merte volna. Azt azonban tudom, hogy Nápolyban, Chieliben az odahurcolt áldozatokra vonatkozó irott emlékek innét is, onnét is nyomtalanul eltűntek a levéltárból.*) Mintha utólag restelték volna, hogy szerepök jutott ebben az átkozott eseményben. Az igy utólagosan föltámadó lelkiismeret szavából necsak azt halljuk kicsendülni, hogy elitéli az embertelenséget, hanem azt is, hogy a lélek szemérme öntudatra és jóvátételre serkent. Cselekedjünk úgy, t. Em. Kgy.l ahogyan a mi jó, benső énünk parancsolja: ujitsuk föl a gályarabok történetét emlékünkben és tanuljuk meg tőlük a hűség és igazság erejét; újitsuk föl a holland admirális emlékét és mélységes hálánk és el nem apadó virágaink szimbólumaiként tűzzünk fejfájára zöld koszorút. Kérjük fel az Egyetemes Konventet, hogy ezt a szivünkből jövő hódolatot tolmácsolja Hollandia kormánya előtt, hogy a múltban kötött szent kapcsolatok ma is élő -erejét-szivünkből sarjadó hűséggel és hálával igazoljuk. A megemlékezésnek e nemes adóját leróva, szent áhítattal léphetnők át a nagy cselekedet negyedévezredes fordulóját, ha a közelmúltban nem történt volna valami ízléstelenség, amely gályarabjainkat a mai politika porába látszik lerángatni. Eleve is tiltakoznunk kell minden ilyen világi kísérlet ellen. A régi Magyarország protestáns hőseit magas piedesztál illeti hitbeli és hazafias erényeikért, hullatolt könnyeikért és kicsorduló vérük minden cseppjéért. A n

yugatszlovenszkói evangélikus egyházkerü

let is me

g*) Balogh Elemér megállapítása. \