A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

emlékezett Ruyter admirálisról s a hollandi kormányhoz intézett üdvözletéhez egypár fölösleges megjegyzést fűzött. A sajtóiroda közlése szerint „a legtöbb gályarab szlovák volt, akiket eddig a magyarok maguknak vindikáltak és mint magyar nemzeti hősöket szerepeltettek. Ezzel a konvent ki akarja javítani a külföld téves nézetét."*) Micsoda fölösleges fáradság, micsoda zavar a gondolkodásban, micsoda törtetés mind ez? Illik ez egy magas erkölcsi testülethez? Különben is a külföld nagyon jól ismeri ez eseménynek hiteles történetét. Egykorú irott emlékek és későbbi komoly történelmi művek után könnyen meg lehet állapítani — amint részletesen meglettek — a gályarabok vallási és nemzetiségi hovatartozását. Különben is, ha a pozsonyi bíróság elé citált papok és tanítók százainak sorsát egyenként vizsgálnók, hamarosan meg lehetne állapítani, hogy a mártíriumot vállalók s az az elől menekülők közölt, melyik nemzet és egyház fiai voltak többségben. Az újság közönsége megkapta a szükséges felvilágosításokat a Hiradó-ban**) és Hollandia s a külföld első sorban bizonyára a maga nyelvén irt történelmi és tudományos művekből itél. Történetet hamisítani senkinek sem szabad, legkevésbbé erkölcsi testületnek. Minket, a két protestáns egyháznak késő utódait, elsősorban e nagy elődök hitökhöz ragaszkodó erkölcsi nagysága kelt tiszteletre és hálára. Köszönjük meg nekik, most kétszázötven esztendő múlva is, hogy a lelkiismeret szabadságának vértanúivá lettek és példát adlak minden idők papjainak, mint kell a hamisság és erőszak ellen az igazságot védelmezni. Ezt tevén, állítsuk őket újra arra a magas piedesztálra, amelyen eddig állottak és hirdették az egész művelt világnak a hitben erősen megálló lelkük isteni vértezefét. Tiltakozzunk az ellen, hogy történelmi jelentőségükből kiforgatva, utólag és helytelenül legyenek beállítva nem az ő világuk szerint való szerepbe, rájuk nem illő köntösbe. Ha Ruyter admirális hatalmas cselekedete minden idők minden protestánsa előtt tiszteletre méltó és hálára kötelez: a mi gályarab elődeink emlékét sem szabad a történeti valóságból kiemelni. Kérem a t. Em. Közgyűlést, méltóztassék indítványomat megfelelő eljárás során letárgyalni s ezzel a mai közgyűlést megnyitom. T Hiaadó, 1926. 161. sz. *") Híradó, 1926. 172. sz.