A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

nem merészelt vallásháborút indítani, befelé nem volt oka nyíltan fellépni. De mert féltelte úgyis megtépázott tekintélyét s mert a haladás és a kormányzati bölcseség tekintetében mindig hátrább volt Európánál, mert sohasem tanult és sohasem felejtett: zendüléssel. vádolta meg a protestáns egyházak papjait és tanítóit: a haladás és műveltség fáklyája hordozóit. így sem a westphaliai békét garantáló külfölddel nem került szembe, sem régi beolvasztó és katolizáló politikáját nem hagyta abba. Zendülés volt a vád kaiolizálás a cél. Eszközei és emberei fájdalom, akadtak s e gálád eszközök és elvakult emberek segítségével a legnyomorultabb fejezetek egyikét irta bele Európa történetébe. E szomorú és gyalázatos pernek részletei ismeretesek Elég. ha rámutatunk annak törvénytelen és embertelen lefolyására. A pozsonyi törvényszék elé citált protestáns papok és tanítók, reformátusok és luteránusok, zendülés vádja alatt állottak, de a politikai vád és következményei alól megszabadulhattak, ha reverzálist állítanak ki és hitöket megtagadják. A vád alaptalan voltát a felmentés föltétele világítja meg, az utóbbi viszont minden kétségen felül bizonyítja, hogy vallásügyi akció volt az egész Porhintés volt a világ szemébe a zendülés vádja, keserű valóság itthon a vallásüldözés ténye. A biróság összeállítása és jellege, vezetői és rossz szellemei, a katolikus egyház militans tagjai amúgy is kizártak minden kétséget. Nem is ezt akarjuk kiemelni, hanem a perfidiát, a kormány kétszínű politikáját A törvény ellenére összeállított biróság középkori kegyetlenséggel vallatott, jogtalan Ítélettel börtönre és gályára itélt hű papokat, ártatlan protestánsokat, mert misére nem mentek és hitöket nem tagadták meg. Az erkölcsi hatalom teljességével védekező és martiriumot vállaló protestáns papok rettenetesen érézték a crudélis Ausztria elnevezés igazságát. Hűségük és szenvedéseik, nagyságuk és töredelmeik emléke azonban túlélte a kegyetlen Ausztriát. Ez a szomorú esemény immár a múlté, valamint az a gőgös és kegyetlen uralom is, mely hamis lobogó alatt politikai célból hitökoen támadott meg hazafiakat. Az idő ronggyá tépte ezt a kalóz lobogót és elapasztotta a kart, mely a lobogót tartotta. A nemezisnek súlyosan döngő lépései hirdetik, hogy az eszmény diadalmaskodik az erőszakon, az igazság legyűri a hamisságot, a jog túléli a hatalmat. Emberileg és drámailag két nagy mozzanata tűnik elénk ennek a nyomorult eseménynek. Az egyik Harsányi István