A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

- S7 dőben sokan — óh nagyon sokan engedelmeskedtek, az anyaszentegyház őrállói: lelkészek és tanítók közül egyházmegyénkben. 1. A lelkészek közül az elköltözöttek sorát nt. Farkasdy Béla csilizpatasi lelkésztársunk nyitotta meg, — a ki a f. évi március hó 13-ári 68 éves korában tért meg a pásztorok fejedelméhez, a mi Urunk Jézus Krisztushoz. Negyven évet töltött a patasi gyülekezetben mint rendes lelkész, alkotások tették maradandóvá nevét és emlékezetét. Az ő ideje alatt épült az új iskola, az új tanitói lakás, lelt átalakítva a lelkészi lak s választatott szét az eddig egy fedél alatti lelkész- és tanitói lakás, a régi kettős lakás és udvar maradt meg lelkészi laknak, s a tanitó külön lakást és udvart kapott. Rendbe hagyta általában egyházát, terhek nélkül, s bizony „nehéz harcot harcolt meg," amig ezt elérte, nehéz harcot vivott a halállal is és sok szenvedést állott ki, amig futását elvégezte! Legyen áldott emlékezete! Legyen megnyugvást adó pihenése! Legyen jutalma az örökélet koronája! 2. Fájdalmas hirt hozott a sürgöny június 8-án, amely nt. Tóth János szentpéíeri lelkésztársunk halálát jelentette. Életének 60-ik esztendejében, hosszas és súlyos szenvedések után hagyta el mulandó életének csónakját a nyugtató fokon, mely szenvedések csillapítására hasztalan keresett több izben is a Magas Tátrában enyhülést. — Jánosi szelídséggel, Krisztusi türelemmel forgolódott gyülekezetében, s alázatos és nyájas modora hivei szeretetét, — a megújított templom és új iskola pedig nevének és emlékezetének fentmaradását biztosítja minden időkre, — s túl az élet véghatárán pedig bizonyára meghallja majd a biztató és kedvező Ítéletet: „boldog az a szolga, akit az ő Ura hűségesnek talál!" Luk. XII—48. Éljen közöttünk áldásban az ő emlékezete! ... 3. Rövid napokkal ezelőtt szállolt sírba, július 29-én boldog emlékű volt püspökünknek, a nagytudásu, akaralerős és páratlan tevékenységű Dr. Antal Gábor úrnak özvegye, Kluge Matild úrasszony. Lángelméjű férjének valódi jó szelleme volt, ki a csüggedés óráiban új lelket — bátorságot öntött belé, — s mindenre kiterjedő figyelmével, gondviselésével tette lehetővé számára azt a nagy tevékenységet, amelyet életében a közügyek, különösen anyaszentegyházunk érdekében kifejtett. Az a véghetetlen szeretet, amellyel gyermekeit körülvette, nevelte, gondozta; méltán csalt ki az övéinek szemeiből fáj—dalmas könnyeket. — Áldásos tevékenysége méltó mindnyájunk elismerésére és hálájára. Legyen pihenése csendes 12 évi