A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

— 24 ­kiszolgáltatik. Az úri szent vacsora jegyeit 46 helyen az egyház szerzi be, a többi helyeken részben a kenyeret, részben a bort a hivek önkén­tes adománya szolgáltatja, Madaron mindakettőt a lelkész adomá­nyozza. Egyházmegyénk területén 1205 gyermek született, akik a szent keresztségben részesültek ; voltak-e olyanok, akiket a szülők nem kereszteltettek meg, arról a jelentések nem szólanak; azt hiszem, ha volnának is, elenyésző csekély százalékban, mivel a születés szám az előző évek átlagszámának megfelel. Házasságra lépett az elmúlt évben 298 tiszta és 87 vegyes pár. Református lelkész által megáldatott 371; más vallású lelkész által 14 pár. Előnyünkre köttetett egyezség 27, hátrányunkra 5 esetben. &, Konfirmándusokat mindenü tt a -lelkészek oktat ják; a konhrmatió ?v 4'«áldozó csütörtökön tartatik. Tankönyvül most mar a regtöbb helyen az egyházmegye kiadványa, a Kovács—Osztényi-féle agenda hasz­náltatik. Még a korhatár sok helyen a 12 év, de konfirmáltattak már néhány helyen a 14 évesek csupán. Konfirmáltatott 736 gyermek. Meghaltak egyházmegyénk területén 819-en, akik mind egyhá­zunk egyszerű szertartása szerint lettek elhelyezve a csendes nyu­galom helyére, az édes anyaföld kebelében, a boldog feltámadás re­ménységében ! ... A szertartás sehol sem mellőztetett. Komáromban történt meg mindössze egy esetben az, hogy a szertartásunk végez­tével felállt a kommunista szónok s próbálta cáfolni a lelkész által mondottakat. Az egyház Presbyteriuma gondoskodott azután arról, hogy ilyesmi többé elő ne fordulhasson. „Uram taníts meg minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez juthassunk!" в Óh vajha a Szentírásnak ezen örökbecsű szavai mint éles kard átmetszenék azt a vastag kérget, amelyet a háború szomorú ered­» ----- «lényeként -a -kommunizmus valláselleriesdzgatásai vontak az em­beri elmék és szive k k örül. Az élet hamar elmúlik, még-ha-vég­JiHára_7JJ-avagy 80 esztendő is, még ha bajok, szenvedések,nyo­moruságok között folynék is le. Egyik év repül a másik után, egyik nap elviszi a másik által adott örömöt is, fájdalmat is. Eljön a vég a hívőre nézve éppen úgy, mint a hitetlenre, a vallás és szent igaz­ságainak kigúnyolóira is. A test, a porsátor meghidegül, majd sem­mivé leszen; s miért? — mert az élet, a melegség, a télek~nincs már benne akkor, mikor a földbe tétetik, hanem Urához, istenéhez, igazságos bírájához költözött. „Bár elválunk mostan, tudjuk_bizo­nyosan: Nincs örök halál!" Kommunista gondolkozású embertár­saim! Vajha eszetekbe vennétek idejekorán azokat, amelyek—a "ti békességetekre valók! Vajha „úgy számlálnátok napjaitokat, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents