A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

s igaz kálvini egyházát szereti akkor, midőn Isten szolgáját jubilálja s élete hosszúságáért imádkozik ! !. . . Ilyen felemelő mozzanat volt az, mikor a nagymadi, majd pár hét múlva a dunaradványi kevés lélekszámú gyülekezeteknek nagy anyagi áldozatot hozott tagjai előtt megnyíltak az újonnan épített templomok ajtai s a súlyos terheket az Isten szent ügyeiért, egyházáért önként vállaló hívek letelepedtek Istennek új házában s megnyitották ajkaikat az örök szép Zsoltárnak buzgó éneklésére : „Te benned bíztunk eleitől fogva Uram"! De az ének s az érzés, mely a sziveket ott eltöltötte, bizonyára a hit erőteljes voltát hirdette s bizonyára kedves jó illatú áldozat volt a mi Istenünk előtt! . . . A felüdítő érzések egyike szállt meg bennünket akkor is, mikor az egyházlátogatások alkalmával vasárnaponként egyes helyeken prédikálván, tapasztalhattuk azt a figyelmet, amelyet a hallgatók az igehirdetőnek szenteltek. Bizony nem egy szemből hullott ki a könny, a kis leány egyház, Imely templomában, amikor avatott ajkakról, a főjegyző úr ajkairól hallotta hirdetni „Istennek nagyságos dolgait" ! Ide tartozik a f. évi március hó 25-én tartott presbiteri konferencia is, mely valóban oly szép, oly lelket megindító módon folyott le, hogy emléke sokáig melegíteni fogja azoknak szivét, akik abban résztvettek. Ez az impozáns szám, — közel 300, — mellyel az egyházak presbyterei a hívásra megjelentek, az értelmi erőnek az a tömege, mely ott egybegyűlve, bizonyságot tett, egyházunk iránti szeretetéről s törhetetlen hitbeli meggyőződéséről, a kálvinizmusban rejlő ezen őserőről, — bizony felemelte mindnyájunknak lelkét, erősítette kálvinista öntudatát. A konferencia részletes leírása külön könyv-alakban is megjelent s igy részletesebben róla nem nyilatkozom, de a hit életjelenségei sorában erről is meg kellett emlékeznem. A másik próbakő, melynél a hitélet megnyilvánulását szemlélhetjük : az úri szent vacsorával élés. Itt látszik meg más oldalról, hogy kiknek a keblében él a mi Urunk Jézus Krisztus parancsa iránti tisztelet: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", mert akik ezt gyakran teljesítik, azok szeretik is Megváltójukat, de szeretik a saját lelküket is, mert annak jövő életéről és táplálékáról is gondoskodnak, azoknak van hitük ! . .. S e tekintetben a jelentések számszerű emelkedést mutatnak a mult esztendővel szemben, amenynyiben mig a mult évben 36 ezer, most ЗУОЗЭ lélek vette magához egyházmegyénk 46 ezer lélekszámából a szent vacsora jegyeit; vagyis a 12 éven aluli gyermekeket leszámítva, csaknem a teljes lélekszám, ami mindenesetre eléggé örvendetes esemény a hitélet szempontjából. A szent vacsora a legtöbb helyen a betegeknek házuknál is