A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus
т- SS — tottam meg, melyben az első presbyterekről s főképp István vértanú életéről s példájából kiindulva a mai presbyterek hivatali kötelességeiről szólottam, kérvén mindnyájukra a Szent Lélek Isten megáldó kegyelmét, kiemeltem kötelességeik közül azt, hogy a mai szomorú viszonyok, vallás és egyházellenes áramlatok között kettőzött mértékben megbecsüljék lelkészüket s hozzá szeretettel ragaszkodjanak, mert egyházunk, nyelvünk, fajunk fentmaradhatásának egyetlen biztosítékát ma csak a lelkészekben bírja a gyülekezet. Jövőnk azoknak kezeibe van letéve s ott jó kezekben is van. Nem bíztathatom magamat sem, mást sem azzal, hogy tanításom eredményes volt általában. Elbizakodottság, kárhoztatható hiúság volna ilyet állítani is. Én csak lelkiismeretben kötelességem igyekeztem teljesíteni a legjobb tudásom szerint, csak édes anyaszent egyházunk s kedve s lelkészlestvéreim nyugalmát és békességes életét igyekeztem munkálni, vajha az a jó Isten, „akiben bíztunk eleitől fogva", megáldaná az elhintett magvakat, hogy a kívánatos gyümölcsöket megteremhetnék. b) Milyen volt a lefolyt évben egyházmegyénk hitélete ? Egyesek, gyülekezeteink tartják-e Józsué töévényét: „én és az én házam népe tiszteljük az Urat"?! Nehéz kérdés, melyre a felelet csak általánosságban volna megadható s mint ilyen csak megközelítheti az igazságot, de teljes egészében nem foglalhatja magában. Ember a maga véges értelmével, korlátolt megfigyelési képességével nem is adhat erre, a teljes valóság alapján nyugvó feleletet. Isten házának a látogatása a látogatási jegyzőkönyvek szerint elhanyagolva egyáltalában nincs. 27 helyen igen szép számban látogatják híveink a forrást, ahol számukra az örökkévaló igének tiszta patakja csörgedez, hogy az örökélet vizével enyhítsék lelki szomjúságukat. 22 helyen közepes, — de még mindig megfelelő számmal, 5 helyen gyenge a templomlátogatás ; de jeles ünnepeken IK ezeken a helyeken Js megtelik a-templom. így a multévihez viszo- ~ nyitva, a templomba-járás emelkedő irányzatot mutat. Min denütt —va nnak buzgólkodók, kik szeretnek Isten házába járni s ott letelepedni Krisztus urnák lábainál. Ez azonban, — bár le nem kicsinyelhető jelenség, — mégis csak külső ruhája a hitnek, mely annak erejét és mélységét nem mutatja, a hit a próbakövön mutatja meg igazi arcát, teljes fényében akkor tündöklik. — Ilyen jelenséget láttam Pozsonyban, mikor főt. Püspök Urunk lelkészi jubileumát ünnepelte a gyülekezet. Mikor felzendült a népes gyülekezet ajakán az Istent dicsérő ének, majd az alkalmi" énekkar művészi éneke, a meghatottság, amely az arcokon ült , az érő , mely az énekben nyilvánult, mutatták, hogy minden jelenlevő abban az édes tudatban van, hogy Istenünket előtte kedves módon imádja,
