A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

7 üdvözli új vezérét, jóakaratú működéséhez teljes támogatását ajánlja fel, működésére és életére Isten áldását kéri. 6. Gyalókay László esperes az apostoli hitforma elmondása után székfoglaló beszédet tart a következőkben : Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ünneplő Közönség! Ebben a végső nyomorúságra jutott keserves világban, melyben hitetlen kezek, a küzdő és szenvedő emberiség feje fölül ellopták az eget, a sok nyomorúságra vigasztalást s a folyton vérző sebekre gyógyirt kereső lelkem, édes örömmel pihen meg annál a soha el nem enyésző fényes, tündöklő jelenetnél: a midőn Krisztus urunk első apostolai, szét akarván menni széles e világba: hogy tanítványokká tegyenek minden népeket", szükségesnek látták megállapodni a hitnek egységes formájában, hogy egyik se tanítson mást, mint a másik, hanem mindnyájan egyformán hirdessék a Krisztust s csak a Krisztust, a ki megfeszíttetett, meghalt, feltámadott, mennybe ment s ül az Atyának jobbján, örökké tartó dicsőségben !" Boldogító öröm sugárzik orcáikról, midőn megállapodtak a hitnek sum májában, tudván: hogyha törékeny testük, elmúlandó életük áldozatává lenne is az ellenséges világnak: „az a diadalom, mely meggyőzi a világot: az ő hitük!" mit az apostoli hitformában épen most tömöritettek egybe a maguk és minden későbbi tanítványok boldogitására, erősítésére és vigasztalására. Ezredévek szállottak le azóta az enyészet gyászos temetőjébe. Koronák hullottak a porba. Népek taszíttattak súlyos rabigába. Milliók könnyei igyekeztek lemosni az emberiség lelkiismeretéről azokat a foltokat, melyek az emberi gonoszság által okozott sebekből kiömlő vércseppekből származtak, — ámde hiába! .. . Könny borítja ma is, nyomor és szenvedés sötét fellege árnyékolja be ma is emberiség útját Vigasztalás nincs a „nihil" fogalmában, a mindent egyenlősíteni kivánó osztályharcban, nincs a „falanszter" rendszerben. Amikben az emberiség meggyötört, a küzdelem tövisei által megkínzott lelke számára vigasztalást keres, — azokból az eszmékből, azokból a forrásokból az egyén számára csak bánat, fájdalom és könny fakad. Csak egy tündöklik égi fénnyel, csak egy csillag ragyog homálynélküli tisztaságban: az apostolok hitének csillaga. Csak egy forrás ad üdítő vizet, a Krisztus evangeliuma, melyből a hitnek, az Istenben való megnyugvásnak az emberiségtől elrabolt égi hazának tündöklő világossága vet soha ki nem alvó fényt, az élet tövises országútján lépteit fáradtan vonszoló embervilágra. Egy kincse van csak az embernek : a hit ! Hit Istenben és egyszülött Fia, az Ur Jézus Krisztusban, a jóra vezérlő Szent Lélekben és a boldog örök életben! Ha ezt a hitet az emberi gonoszság képes lesz valaha kitörölni a szivekből : az emberiség leszáll arról a piedesztálról, amelyen állott, szét fog bomolni minden kapcsolat: család, társadalom, haza, egyház, megszűnik a törvény hatalma is és az ember lecsúszik az állatok sorába !