A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

8 Egy drága kincse van csak az élő embernek: a hit I — mely Pál apostol szerint : „olyan dolgoknak valósága, amelyeket reméltünk és amelyek nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatójuk!" A hit, mely a jólét napjaiban írt ad az élet örömeinek, megszenteli a családi élet igaz boldogságát, gyönyörűséget nyújt a természet évszakonként váltakozó szépségeinek szemlélésében, a föld javainak élvezésében, mely a megpróbáltatások napjaiban, a csapások, a csüggedésnek óráiban kilátást nyújt a kívánatos szabadulás lehetőségére s ez által fokozza erőnket a további küzdelemre ; a szenvedések között gyó gyító reménnyel táplál ; — s mikor az élet napja számunkra alkonyul : a hitnek csillaga az, mely bevilágít a sírnak éjjelébe, sőt feltárja tovaszálló lelkünk előtt az örökélet kapuit, s ezzel enyhiti szenvedéseinket s megkönnyíti elválásunkat azoktól, akiket szivünk szeretett ! . . . Oh nem ábránd, nem üres szó, nem lidércfény a hiti élő bizonyságai, romolhatatlan alkotásai vannak, melyek igazolják isteni erejét és hatalmát ! . . Itt van a látható anyaszentegyház, melyet ama „tizenkét vének" — az apostolok építettek fel az igének^isteni hatalmával, közel kétezer évvel ezelőtt! Itt van a láthatatlan anyaszentegyház „a szenteknek egyessége", mely épült mint szegletkövön Krisztus Urunkon, a hitnek fejedelmén és az apostoloknak fundamentumokon, melyre „az élő kövek, — a hivő lelkek — szép renddel rakattatván", — Pál apostol szerint — „szépen simul egyik kő, a másikhoz, a szeretet köti őket össze, s megépül Istennek hajléka, a szentlélek által az emberekben." (Efez. I. Г. 21—27.) Boldog ember az, ki mindakét felséges alkotmánynak tagjává lett s lelkének egyedüli tápláléka a hit ! Boldog ember az, kinek reménye vagyon csak Istenben ! Akinek mestere és tanítója a Krisztus ! s minden lépteit az ő törvénye irányítja és vezeti ! Örvend bennem a szív, midőn látják lelki szemeim ama „kegyes véneket"— a hitnek magasztos fényével övezve ; — amint egyetlen fegyverükkel, az' igével mennek a sokszor ellenséges, sokszor közönyös, s a hitnek dolgaiban teljesen járatlan és tudatlan embervilágba, hogy megalkossák „a szentek egyességét". Nem együtt, hanem külön külön, nem egy helyre, hanem más és más tartományba, hogy a világ minden részében felépíthessék a hitnek templomát. Egyedüliségük nem csökkenti bátorságukat, törékeny testük fogyatékos ereje nem akadály, a hatalom fegyverétől vissza nem rettennek, a tudatlanság nem veszi el kedvüket a munkától, „életük is nekik nem drága csakhogy elvégezhessék a megbízatást, melyet vettek az ő szeretett Mesterüktől !" Munkájuk eredménye csodás I Az Urnák láthatatlan egyháza épül. Napról-napra inkább szépül, plántái virágozva nőnek I Nincs még látható egyház, nincs templom; de van „szenteknek egyessége", — van Istennek választott népe, kit ékesít lelki képel — kik nem titkolják el, nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát, — sőt amidőn hitükről vallomást kell tenniök, a legdrágább kincset, — életüket adják vala