A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

81 hemi csillag felé mutai, de haladását nagy mértékben és veszélyesen befolyásolja és akadályozza két ellentétes áramlat, melynek sodrába jutott. Az egyik amaz ősrégi ellenség, mely általában minden pozitív vallás és történeti egyház ellen támad. Ez a kosmopoüta világfelfogás, mely az egyház lelkét, a hitet sorvasztja s törekvése az, hogy a vallás hitelét megrontsa, tőle a lelkeket elidegenítse, függetlenítse. Jelentkezik minálunk is már széltében a vallás dolgai iránti közönyösségben, az egyház terheinek megunt hordozásában. A szociális eszméktől áthatott proletár-elem, ha nyiltan nem csinál is még frontot az egyház ellen, de a terhektől mindenképen szabadulni, azokat a vagyonosabb osztályra átháritani törekszik. Szomorú jelenség ez, mert a jelek azt mutatják, hogy hova tovább önerőnkre leszünk utalva, amikor minden lélek jóakaratú támogatására lenne szükség. A másik, bennünket szlovenskói reformátusokat közelről érintő és fenyegető baj az államnak velünk szemben tanúsított egyházpolitikai magatartása, mely ha talán nem is a vallást, de annak intézményét, az egyházat fojtogatja. Hiszen tudott dolog, miként viseltetik velünk szemben! Mintha feleslegesek volnánk számára; mintha egyházi alkotmányunkat már is felfüggesztette volna. Rendeleteit rólunk nélkülünk, hatóságaink mellőzésével, a saját közegei vagy egyszerűen a napilapok utján hozza tudomásunkra, szóval mintha észrevétlenül az egyház és állam szétválasztását készítené elő. Mindkét ellenséges tényezővel szemben küzdenünk kell, mert igaza van a klassikus keleti közmondásnak: „aki életéért nem küzd, az elnyomatás ellen nem védekezik, az hóhérját biróvá lépteti elő". A vallástalan irányzat ellen védekezünk azzal, ha igazán hirdetjük az evangeliomot, mely Istennek hatalma minden hívőnek idvességére s erre a küzdelemre mindenkor készen állunk, felöltve Isten által adott minden lelki fegyverünket. Másrészt védekezünk szigorú egyházfegyelem tartásával ; attól sem irtózván, hogy az egyház ás vallás nyilt és konok ellenségét, mint megüszkösödött tagot, végső esetben az egyház testéről leoperáljuk A közelebb tartott lévai zsinat „Az Egyház belső építéséről" szóló törvénycikkben úgy a behatóbb lelkigondozás, mint a fegyelmezést illetőleg figyelemre méltó eljárási szabályokat alkotott. Nem adhatjuk fel a küzdelmet az állam egyházpolitikai eljárásával szemben sem. Ragaszkodnunk kell a régi és uj békekötések és törvények állal biztosított jogainkhoz s egyházunk autonómiáját, szabadságát minden törvényes eszköz és mód felhasználásával követelnünk. Magyarságunkat, faji jellegünket, hagyományainkat, erényeinket, nyelvünket, kultúránkat megsemmisíteni vagy gyengíteni nem lehet oka és joga az államnak sem, ha mi viszont megmutatjuk, hogy ezekkel mint egyház és polgárok hasznos alkotó tényezői akarunk és tudunk lenni. Sajnos, mindkét rendbeli küzdelmünkben a magunk erejére vagyunk utalva Elszakítva előbbi hazánktól, nélkülözzük mindazon kultúrtényezőket, azellemi erőforrásokat, melyek ott fïkadnak s művelődésünk erősítésére» mélyítésére szolgálhatnának. Mint a testnek törzsétől leszakított tagja, elveszt'