A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

20 járó állást elfogom hagyni. E kijelentés folyton érmése hatása alatt határoztam el magamat a visszavonulásra. Talán el is késtem már vele, mert jól tudom, hogy az utóbbi években már nem tudtam úgy megfelelni hivatalomnak, amint kellett s magam is szerettem volna. Az államalakulással beállott új helyzetbe voltaképen soha sem tudtam igazán beletalálni magamat. A rendkívüli idők és változott viszonyok ujabb követelményekkel állottak elő, az én erőim pedig, hajlott koromnál fogva is, egyre hanyatlottak. Hogy teljesen őszinte legyek, erőt vett rajtam ha nem is az elcsüggedés, de bizonyos fásultság, mi miatt vezető szerepre nem találtam magam alkalmasnak. A konzekvenciát le kellett vonnom s a helyet másnak, olyan új erőnek átengednem, kinek több tehetsége, frisebb energiája, éberebb tevékenysége az ügyvezetésben nagyobb, á'dásosabb sikerrel biztat Bizton hiszem, hogy ezt utódomban teljes mértékben megtalálni és bírni fogjuk. Ha visszanézek elmúlt időmre, szorongás fog el, mily keveset tudtam beváltani abból az ideálból, amit székfoglalómban magam elé állítottam. Evangélista szerettem volna lenni és közigazgatási géppé lettem. Isten országának nagyobb körben való épitése, az evangelioni hit bensőbbé tétele, a vallásos érzés mélyítése, ref. keresztyén hitelveinknek az egyéni életbe való beplántálása, e végből minél hatékonyabb működésbe hozni az egyházat minden szervével és eszközeivel, igehirdetőt és templomot, tanítót és iskolát. Ezzel a magasztos célkitűzéssel indultam el Szerény tehetségem szerint igyekeztem is arra, hogy gyülekezeteinkben mindenek ékesei és jórendben legyenek; őrködtem hitelveink tisztasága, épsége felett; lelkész és tanító társaimat buzdítottam, hogy szent kötelességüket buzgón és híven teljesítsék, az istentiszteleti cselekményekbe és a vallástanításba életet és elevenséget vigyenek bele, gondot viselvén magukról és az egész nyájról, melyben a Szentlélek őket vigyázókká tette; igyekeztem, hogy egyházközségeink anyagi tekintetben is lehetőleg megerősödjenek és az oltár körül forgolódók az oltárról élhessenek, szolgálván örömmel s nem bánattal ; igyekeztem szolgálni jó szívvel, nem kívánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal, nem uralkodván az urnák örökségén, hanem hogy annak tüköré lennék, (Péter I. 5:23) Mit értem el, használtam-e valamit? Isten tudja . . . Engem éget a felelősség . . . Hiába : nemo ultra posse. Elmondhatom Arany J. szavaival

1 „Mily tömérdek munka várt még s mily kevés, amit beválték félbe —• cserbe — s hány reményem hagyott cserbe !" Megvolt bennem a jóakarat, dehogy véghez vigyem, sokszor nem volt erőm, Jóigyekezetemért bocsásson meg nekem Isten és ember. Szabadulva a szélesebb munkakörtől, talán lesz még időm és erőm, hogy szűkebb körben anyaszentegyházunk iránti szeretetemet jó szolgálattal bebizonyíthassam. M. t. közgyűlés ! Az esperesi hivatalt nehéz viszonyok között hagyom utódomra Közegyházi állapotainkat általában a bizonytalanság jellemzi. Nem tudjuk, mi előtt állunk és mi következik ránk a legközelebbi jövőben. Egy házunk hajója lebeg-libeg a világi események hu'lámain. Iránytűje a betle -