A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap kapcsolatok kötik az egyetemes magyar ref. egyházhoz, nevezefesen : lelkész- és tanítóképzői intézetei odaát vannak, lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézelei minden tőkéikkel egyelemben Budapesten vannak elhelyezve, úgyszinle a szegény egyházakat és missiókat támogató s ezek fennállását biztosító közalap is ; mindezen intézményeket az egyházak közönsége és a lelkészi testület legnagyobb részben a saját filléreiből rakta össze évtizedeken keresztül s tartja fent ma is, ezekhez való jogigénye tehát könnyen kétségessé volna lehelő az erőszakos k válás állal, sót minden valószínűség szerint teljesen elveszne: mindaddig, mig ezen ügyek békés uton nem tisztáztatnak, meg nem oldatnak, a különválást s az önálló egyházzá szervezkedést a közgyűlés nem mondhatja ki." Közgyűlésünknek ezen határozata óta, 1920. nov. 13-án meglörtént az a sorsdöntő nagy esemény, hogy a magyar országgyűlés a békeszerződést a nagy hatalmak nyomása alatt ratifikálta, törvénybe iktatta. Ezzel a már korábban megállapított országhatárok véglegesítettek és a Magyarországiéi elkapcsolt országrészek a szomszédos államok uralma alá kerültek, így nevezetesen azok a területek is, melyeknek ref. vallású lakossága előbb a két tiszai és dunántúli egyházlerülefbe tartozolt, a csehszlovák köztársasági állam fenhatósága alá jutottak. Az új államalakulatok törvényes elismerése folytán, fájdalom, megpecsételtetett a Szlovenszkóba került ref. egyházak és ezek híveinek sorsa is a mienkkel együtt, kik a dunántúli egyházkerülethez tartoztunk, meri magyar hazánk és magyar egyetemes ref. egyházunk kötelékéből kiestünk, ezekkel való szerves kapcsolatunk megszűnt, jogvédelmet és anyagi támogatást azoktól nem nyerhetünk és nem várhalunk. Ha szinte készek volnának is erre, az új állam azt meg nem engedné Jogvédelem és anyagi támogatás tekintetében azon államhoz vagyunk utalva, melynek akarva — nem akarva kötelékébe tartozunk s polgáraivá leltünk. A ratifikálás után püspökhelyetles úr kívánságára csakhamar (nov. 30.) egyházmegyénk tanácsbirói és tisztviselői karából s egyes lelkészekből alakított bizalmi tanács elé lerjeszlellem a kérdést, vájjon a beállott helyzetben helyénvalónak találják-e az okt. 26-iki határozat revízióját s e végből gyűlés összehivásál. A bizalmi tanács az újból való tárgyalás ellen döntött s akkor a gyűlést nem hívtam össze. Azóta újabb események történtek. A velünk egy sorsban osztozó tiszáninneni hitsorsosok Kassán, dec. 2t-én tartott kerületi gyűlésükben megszervezték a szlovenszkói tiszáninneni ref. egyházkerületet. A közgyűlés felhatalmazta az egyházak lisztviselőit a hűségi fogadalom letételére; megkereste a kormányt az előbb élvezed államsegélyek kiszolgáltatása iránt; kimondolla, hogy az egyetemes egyháznál, a tiszáninneni egyházkerületnél, a sárospataki főiskolánál maradt közös ala-