A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap púkhoz és alapítványokhoz tulajdonjogát továbbra is fenlarlja s azok jövedelméhez jogot formál; megkereste a kormányt, hogy addig is, mig e jövedelmekhez hozzájuthat, ezen járandóságokat az egyházaknak hasonló célokra, u. m. lelkésznevelésre, lelkészi nyugdíjak és özvegyárva illetmények folyósítására előlegezze vagy pedig engedje meg, hogy a lelkészjelöltek a sárospataki theol. akadémiát továbbra is látogathassák, nyugdíjas lelkészeinek, özvegyek-árvák törvényes járandóságaikat a magyarországi nyugdíjintézettől ezután is felvehessék. A kormánnyal való tárgyalásra, az egyházi hatóságokkal való együttes eljárásra egy állandó bizottságot (delegáció) választott. Felhatalmazta az e. elnökséget, hogy mig a közig, államsegély folyósillatnék, a közig, költségeket az egyházi közalap terhére utalványozhassa, mely alap járuléka a gyülekezetektől szigorúan behajfandók, az egyet, egyházzal való utólagos elszámolás feltétele alatt. Választott II. lelkészképesilő vizsgái bizottságot. Kimondotta egy hivatalos lap megindítását, mely azóta meg is jelent Réz László rozsnyói lelkész szerkesztésében. Szóval szervezkedett és megtett minden intézkedést, hogy az alkotmányos rend helyreállíttassák, az egyházak és lelkészek súlyos anyagi bajain segíthessen, más egyházi hatóságokkal karöltve működhessék, az államkormánnyal tárgyalhasson, mely erre csak az önállóan megalakult egyház főhatóságával hajlandó. Megemlítem, hogy a barsi egyházmegye közgyűlése már előbb egyhangú határozattal szintén kijelentette a szervezkedésre való készségét. Végül nem hallgathatom el, hogy Czinke István püspök úr, — közlése szerint, — a zsinat külügyi bizottságától azt az utasítást kapta, hogy a fogadalmat le kell tenni, továbbá hogy ezt sürgeti a magyar kormány is. Az elősorolt fejlemények után, a véleményező bizottság felfogása ellenére is összehívtam most a közgyűlést, részint több lelkésztársam sürgetésére, részint püspökhelyettes úrnak a fögondnok-helyettes úr nevében is hozzám intézett megkeresésére és pedig sürgősen, hogy egyházmegyénk illetékes testülete még a holnapi napra kitűzött kerületi közgyűlés előtt alkotmányos formában nyilváníthassa akaratát és elhatározását a nagyfontosságú kérdésben. Nt. és Тек. Közgyűlés! Lelkem mélyéből átérzem mostani határozatunk pillanatának komolyságát s azt az erkölcsi felelősséget, mely rám, mint a gyűlés egyik elnökére e nagy kérdés eldöntésénél hárul. Tűnődve mérlegelem magamban ismételten, melyik álláspont a jobb, biztatóbb, nyújt több garanciát a megmaradásra. Ha megmaradunk tovább is passiv elzárkózottságban, mint élő tiltakozás a végzetszerűség ellen, tűrve-szenvedve a mellőztetést, szegénységet és bizonytalanságot; vagy megalkudni a helyzettel, szervezkedni a felkínált alapon s reá bízni magunkat, ügyünket az állam feltételezett jóakaratára? . , .