A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július
— 41 — 3rsa eladott magtári gabona áráról számoljon el. jMegyeres. Tanítói és lelkészi fizetést külön terjessze fel, mert mindkettőnek fáját együtt veszi. £akszakállas. A magtári kamatok beszedésére utasítandó. Somorja újból figyelmeztetik, hogy számadásaiba ne 5/ 4-évet vegyen fel. óKegyed építkezési alapból szerepeltet a költségvetés fedezeti rovatába 2800 koronát. Mivel ez az alap teljes felemésztésére vezet, eljárását esperesi, illetve e. megyei engedélylyel igazoltassa. Költségvetése csak ez alapon hogy-ható jóvá. Lelkészi korpótlékot és családi pótlékot, mivel ez a számadásban sem szereplő tétel ne szerepeltesse a költségvetésben, ugyszint én a tanítók fizetés kiegészítésére szolgáló államsegélyt sem. Vágfarkasd újból utasittatik, hogy közpénztári naplóját polgári év szerint vezesse és zárja le. JVyitra. Számadásai alaki szempontból kifogásoltatnak, mert a jelenlegi formában szerkesztett számadás nem áttekinthető. A szegény és egyház fenntartási alapok kezelésére használt nyomtatvány nem megfelelő, s hogy ezen alapok vagyona takarékpénztáriig kezeltetik, csupán abból állapitható meg, hogy a számadásokban tőkesitett kamat is szerepel, nincs ellenben rovata a készpénz kezelésre, holott mindegyik alapnak megvan évenként ugy a készpénz bevétele, mint a kiadása. A közpénztári számadás vizsgálatára zavarólag hat az, hogy mindkét előbb emiitett alap bevétele és kiadása ezen pénztári napló „okmány érték" rovatában is el van számolva.. De kifogásolandó mindegyik számadás vagyonkezelés szempontjából is. Vizsgálatnál kiinduló pontiul az 1913 évi számadások szolgáltak. Csupán a szegényalap vagyona állapitható meg a számadásból az egyház fenntartási és közpénztári alap vagyona ellenben nincsen helyesen a tényleges állapotnak megfelelően feltüntetve, aminek oka az, hogy az 1913 évi közpénztári számadás maradványa 275. kor. 84 fillér az egyházfenntartási alap 1914 évi számadásába vitetett át, az 1914 évi közpénztári maradvány ellenben az 1915 évi közpénztári számadásban szerepel. Mindegyik alapnak megvan a maga czélja, rendeltetése, mindegyik vagyona rendeltetésének megfelelően volna kezelendő. Az által, hogy az 1913 évi közpénztári maradvány az 1914 évi egyházfenntartási alapba vételeztetett be, a közpénztár károsodott, ellenben az egyházfenntartási alap vagyona szaporodott. Az emiitett maradvány összegnek az egyházfenntartási alapba való átvitele helyes volna azon esetben, ha az az egyházfenntartási alapból átutalt s a közpénztári napló 240. tétel alatt bevételezett 156. kor. visszafizetésére fordíttatott volna, hogy azonban ezen czélból történt az átvitel, a számadásból nem tűnik ki. Helyes volna a szóban forgó maradvány átvitele akkor is, ha ezen összeg a
