A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 42 — közpénztár feleslege lett volna, mert a közpénztárnak tulajdonképen feleslege minadaddig nem lehet, amig tartozása van. Ha a közpénztári és egyházfenntartási számadás helyesen lett volna vezetve, azok állaga az 1915 év végén egészen más lett volna, mint amennyi föl van tüntetve, mert valójában az egyházfenntartási alap 95 kor. 24 fill, tulkiadással zárult volna, a közpénztár pedig 1202 kor. 96 fill maradványnyal. Az egyházfenntartási alap tulkiadása azonban elenyésztethető lett volna az által, ha az 1913 évben a közpénztárba átutalt 156 kor. visszà lett volna utalva, de ez esetben ezen összeg a közpénztári számadásban kiadásként a fenntartási alapba bevételként lett volna elszámolandó. Az 1913—1914 és 1915 évi vagyon mérleg a számadási állapotoknak nem megfelelő, mert az 1913 és 1914 évi mérlegben nem szerepel az ugyan azon évi pénztári maradvány, az 1915 évi mérlegbe pedig helytelenül az 1914 évi pénztári maradvány állíttatott be. A pénztári maradvány helyes beállítása folytán tiszta vagyonként mind a három évben a most kitüntetettnél más eredmény jelentkezik. Okmány hiányában nem állapitható meg, mily összeg volt a közpénztár tartozása az 1913. 1914, 1915. években, s emiatt a szenvedő állapot helyessége nem ellenőrizhető. Szenvedő vagyonként állítandó be a közpénztár összes tartozása, azon kölcsönök is, amelyek az egyházfenntartási alapból folyósittattak, vagyis az 1913. évre 156 kor. 1914. évre 1000 kor. az 1915. évre 1100 kor. viszont ezen kölcsönök az egyházfenntartási alap vonatkozó évi számadásába követelésként feltüntetendők. Semmi nyoma sincs annak, hogy az egyházfenntartási alapból folyósított kölcsönökből bármely összeg visszafizettetett volna sőt, hogy e kölcsönök kamataira egy fillér is fordíttatott, egyik számadásból sem tűnik ki, mert a közpénztári naplóban ilyen czimű kiadás és az egyház fenntartási alap számadásban bevétel nincs. Számadó lelkész úr előterjesztésében (3. oldal) emliti, hogy a szegény és egyház fenntartási alap javára vagy terhére minden bevétel, vagy kiadás be van vezetve, s ezen állítás annyira igaz, hogy mint fenntebb említtetett, a közpénztár 1913. évi maradványa is az egyház fenntartási alap javára lett áthozva. Jelentő lelkész ur szerint ezen alapok betétekként kezeltetnek, azonban a szegény pénztár 1913. évi számadásában tőkésített kamat nem szerepel, az 1914. évi számadásban csupán 4 kor. 24 fillér számoltatott el, az 1915. évi számadásban pedig semmi. Az egyházfenntartási alap 1913. évi számadásában 12 kor. 46 fillér tőkésített kamat szerepel, az 1914. évi számadásban daczára an5 nak, hogy a kezdő maradvány, vagyis január 1-én elhelyezett tőke 73kor. 95 fillér volt, s az év végi maradvány 389 kor. 89 fillér, csupán 12 kor. 54 fillér kamat, az 1915. évi számadásban pedig 7 kor. 20 fii-