A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 10 — A törvények és törvényes szokások megszabják mit lehet cselekednem, a szeretet megmutatja mit kell tennem. Biztosithatom az egyházmegye minden rendii s rangú tagját, hogy a törvényeket s a törvényes szokásokat bárkivel szemben megtartom s megtartatom, ebben a kérdésben a törik de nem hajlik lesz a jelszavam. A hűség a szeretet egyházunk s annak intézményei iránt kötelességemmé teszi s ezt a kötelességet mindenkor a legkészségesebb akarattal, édes örömmel teljesítem, hogy egyházmegyénk gyülekezeteiben a gyengét támogassam, az erőtelent megsegítsem és egyházaink ügyesbajos dolgaiban fáradtságot nem ismerve eljárhassak az egyházat érdeklő olyan ügyekben, melyek arra hasznosak. Kötelességemmé teszi a szeretet parancsa, hogy békés kiegyenlítéssel, lelkiismeretes közremunkálással egyházaink beléletében előfordulható ellentétek békésen oldassanak meg, mert igy elmúlik a keserűség, megszűnik sok esetben a minden alapot nélkülöző oktalan gyűlölködés. Támogatója kívánok lenni egyházunk hitéletében előforduló s a vallásos érzés erősbitését czélzó nemes törekvéseknek, az egyházak kebelében már meglevő vagy alakuló jótékony intézményeknek, ezen egyesület-k már sok könnyet letöröltek, sok szegényt megsegítettek, ezek azok a szervek, melyek hivatva vannak a közöny megváltoztatására, a próféta szavai szerint adnak az emberbe kősziv helyett érző eleven hússzívet, mely nemes áldozatkész tettekre serkent. Más vallás felekezetű atyánkfiaival s ezekkel szemben viselkedésemet az a legmesszebb menő türelem, az a szabadelvű felfogás irányítja, melyben gyermekkorom óta nevelkedtem s a melyre felsőbb iskolánkban neveltettem, a miként eddig, ezután is tisztelni fogom mások vallási meggyőződését, de viszont tiszteletet kívánok a mi hitfelekezetünk részére is. Éltető elemünk, önkormányzatunkra, annak csorbitatlanságára éber figyelemmel leszek, ha autonómiánkat énségben fentartjuk, veszély nem fenyegethet, ennek sánczaiból minden támadást elháríthatunk, a minthogy hitbuzgó, bátor elődeink diadalmasan verték vissza annak életére törő hatalmi tulkapást. Nagy érdemű egyházmegyei lelkészi karunk és minden tiszteletünkre érdemes tanitó testületünk szellemi kiképzése felsőbb egyházi hatóságaink felügyeleti körébe tartozik, de ezen érdemekben gazdag, anyagiakban szegény, a balsorsban soha megnem ingott lelkészi s tanitói karunk anyagi helyzetének javítását minden erőmmel támogatni első rendii kötelesség. Legyen meg lelkészeinknek ne csak a szűkös minden napi betevő falatja, de kapják meg lehetőleg előképzettségük, hosszú türésük s társadalmi állásuknak megfelelő azt az anyagi segítséget, hogy gyermeke-