A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 15 — szorítani. Az ilyen eljárás az egyház kormányzat részrehajlatlanságába vetett hit megrenditésére alkalmas és az önbíráskodás veszélyes lejtőjére vezet. Szintén az önbíráskodás tényére vezethető vissza panaszlod lelkésznek azon kijelentése is, hogy Borza Elemér tanítói fizetésének kijárultatását mindaddig visszatartja, mig az édes anya fiának életben létét be nem bizonyltja. Ennek a szertelen kívánságnak absurd voltát a panaszlott lelkész is kénytelen elismerni, ha arra gondol, hogy ebben a világrenditő háborúban hónapok múlhatnak el a nélkül, hogy a messze harczterekre ragadott és rendkívüli helyzetekbe sodort katona magáról életjelt adhatna, de e mellett hozzátehetjük, hogy a messze harczterekről az egyes katonák életben létéről, vagy haláláról szárnyaló hirek sokszor valótlanoknak bizonyultak. Ilyen uton szerzett bizonyítékra se pro, se contra eljárást alapítani nem lehet. Ezt az önkényszerü eljárást annyival kevésbbé lett volna szabad megkoczkáztatni, mert a közoktatási törvény szerint a tanitói fizetés a tanitó halála után még egy félévig kijár; tehát még beigazolt haláleset fennforgása esetén se lett volna jogszerű a tanitói fizetés visszatartása A lelkészi dijlevél kiegészítő részét képezi az egyházi szolgáltatásokért járó stóla megállapítása. Olyan normativum ez, mely megszabja a mértékét annak a dijazásnak, amelyet a lelkész az általa végzett functiókért követelni jogosítva van. Ha a lelkész ezen díjazáson túlmenő követelést támaszt, megsérti azon korlátokat, melyeket a dijlevél megszab és ezzel tartozatlan fizetésre kötelezi a feleket. A lelkésznek ilyen követeléstől a papi állás tisztességére való tekintettel feltétlenül tartózkodni és a felek discretiójára kell bizni, hogy a lelkész szolgálatát a megállapított díjazáson tul honorálják. Hogy a panaszlott lelkész a fennforgó esetben a fél ellen ilyen tulkövetelést támasztott, ez annyival sajnálatosabb, mert más vallású féllel szemben alkalmazta. A panaszlott lelkész ezen eljárását azzal indokolja, hogy oly esetekben, ahol a felek a temetésnél költséges pompát fejtenek ki, megszokta követelni, hogy az egyh. szertartást is arányosan honorálják. Ez a követelés azonban nem jogos; ily esetekben kilátása lehet ugyan a lelkésznek a stóla aránylagos felemelésére, de csakis kilátása; azonban ebből a maga részére követelést nem származtathat. megütközéssel állapítja meg a fegyelmi biróság a vizsgálat során fölmerült és beigazolt azon tényt, hogy a nyitrai egyháznak ez idő szerint más egyház kebelébe tartozó gondnoka van, holott az E. T. I. t.-cz. 122 §-a határozottan rendeli, hogy a gondnok az egyházközség tagjai közül választandó, flliután fel