A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 14 — gezetre a biróság ßorza E.-t 30 korona vizsg. költség fizetésére kötelezi. Indokok: Panaszlott lelkész a nyitrai egyház presbyteriumának 1814 szept. 22-én kelt azon határozatát, mely özv. Borza Lajosnét arra kötelezte, hogy az általa használt tanitói lakás után ugyan ez évi aug. 3. napjától esedékes havi 61 K. 66 f. lakbért fizessen, az özveggyel nyomban közölte, mely határozat ellen az özvegy az egyházi elöljárósághoz intézett beadványban szept. 24-én, tehát a határozat keltétől számított két nap múlva fellebbezését bejelentette. Sedivy László lelkész fentebb emiitett presb. határozatot egyszersmind az e. m. elnökséghez jóváhagyás végett felterjesztette, az esperes ur pedig azt jóváhagyási záradékkal ellátva már szept. 29-én a lelkész úrhoz visszaküldte. Ez a jóváhagyás természetesen nem következett volna be, ha a lelkész ur a határozat ellen beadott fellebbezést az illetékes helyre szintén felterjesztette volna, — minthogy azonban ezt a beadványt önhatalmúlag magánál visszatartotta, ezzel a felettes hatóságot abba a tévedésbe ejtette, mintha a határozat ellen jogorvoslattal az érdekelt fél nem élt volna. A lelkész ezen mulasztását, helyesebben saját hatalmi tényét azzal a mentséggel próbálja kivédeni, hogy ő a Borzáné által benyújtott fellebbezést nem tartotta fellebbezésnek azért, mert abban az a kitétel foglaltatott, hogy a szükségeseket majd illetékes helyen fogja a fellebbező elmondani, — tehát a formális fellebbezést még ezutánra várta, de az sem ő hozzá, sem az esperes úrhoz be nem adatott. Ez a mentség azonban meg nem állhat, mert özv. Borzáné a szept. 24-iki beadványában fellebbezési szándékát határozottan kijelentette és a lelkésznek ezt a beadványt, akár adatott be még ezen felül érdemleges indokolás, akár nem, — a fellebbezési határidő leteltével az esperes úrhoz feltétlenül fel kellett volna terjeszteni, — annyival inkább, mert az E. T. V. t.-cz. 108. §-a szerint a fellebbezésnek szóbeli bejelentése is épp olyan joghatállyal bir, mint az Írásban beadott fellebbezés. Ha a panaszlott lelkész a törvény ezen rendelkezéséhez tartotta volna magát, ez okvetlenül a presb. határozat végrehajtásának felfüggesztését vonta volna maga után, — mig igy a panaszlott lelkész a presb. határozat jogerősségét vitatva, özv. Borzánéval szemben kényszerítő nyomást gyakorolt, azt adva értésére, hogy az ellenkezés és tanácskérés ezzel a világos joggal szemben nem használ, mert vonakodás esetén özv. Borzánét a lakás elhagyására birói eljárással is lehet