A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

Esperesi jelentés a komáromi ref. egyházmegye 1914. éui julius hó Z9-én tartanáó reriáes éui közgyűlésére. Hagytiszteletü és Tekintetes Közgyűlés! Az örökkévaló idő homokóráján egy év pergett le ismét legutóbbi rendes közgyűlésünk, egyházmegyei tisztikarunk megújítása óta. Elment, eltűnt oly hihelen, mint az álom, melyből reggel fölserkenünk. Mégis ha rá visszanézünk, a változások mozgófénykép-szalagja több, részint fájdalmas, részint örvendetes esemény képét veti szemeink elé. Fájó érzéssel gondolunk nagy halottainkra. Ezek között első sorban hazánk, egyházunk és a ref. ifjúság melegszivü jó barátjára, Claparede Sándor genfi lelkészre és tanárra, aki a mult év október havában ismét ellátogatott hozzánk, hogy részt vegyen a magyar ifjúsági egyesületek nagygyűlésén és hogy itt egy évvel előbb elhunyt áldott emlékű nejének sirhalmára emlékkövet állítson, miközben hirtelen meghalt . . . Most már együtt porladoznak tetemeik a budapesti farkasréti temetőben s magyar református egyházunk kegyelete virraszt síri álmaik felett! Elköltözött hosszú, kinos tusa után nemzeti közéletünk egyik első rangú vezéralakja a hazaszeretetben megdicsőült igaz ember, Kossuth Ferencz és két évtizeden át nemesen folytatott politikai küzdelem után pihen immár édesatyjának a nagy Kossuth Lajosnak glóriával koronázott mauzóleumában, akinek eszméit hordozta és bölcs mérséklettel, a gyakorlati politika követésével megvalósítani akarta. „Pihenj meg ősz levente, ki annyit küzde mint te, annak lehet nyugodnia !" . . : A legutóbbi időben, egy hónappal előbb csak, mélységes gyász boritotta el váratlanul hazánkat s ebben a mi egyházainkat is. A gyász oka az a gyilkos merénylet volt, melyet a magyar-osztrák monarchia nagyhatalmi állására és törekvéseire féltékeny ellenséges nemzet kebelében izzó gyűlöletté szitott fanatismus rendezett és amelynek trón-