A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

- $9 szerint ezen évi aug. 1-én 14 К 50 f.-ben szintén befolyt. Vádjának azon része is megdől, hogy még 1911 ben 55 K, addig 1912-ben csak 16 K, 1913-ban pedig csak 14 К folyt be s igy э különbözet gyanusitása szerint a lelkész zsebében maradt, azért — mivel az A) alatt csatolt melléklet szerint a nyitravárosi közbirtokosság felügyelősége igazolja, hogy mig 1911-ben keményfa, addig 1912-ben puhafa osztatott ki a jogosultak között s igy történik felváltva évenkint s mig 11-ben 4 rakás kemény, 12-ben 2 rakás puha, 13-ban 3 rakás keményfa lett az évi jutalék. S igy csak természetes, hogy az 1912. évi 2 rakás puhafa ára nem érhette el az előző évi 4 rakás keményfa eladási árát. Az 1913. évi összeg alacsonyabb volta azon körülményen alapszik, hogy a beszállított famennyiségből a lelkész az egyh. szolga jogosult igényét is kielégítette, mit Ádám D. úr tudomásul vett az elszámolásnál. Mind a 3 év le lett hát számolva a gondnok és a presbytérium előtt s igy valótlan az a vád, hogy lelkész az egyházat a failletőségnél megkárosította. b) A miss, pontokon tartott istentiszteletek alkalmával egybegyűlt perselypénzek, mint Szabó Károly, Pólyik Imre, Fadgyas Kornél, Lázár Lajos tanuk vallomásából kitűnik, nem illették a nyitrai egyház közpénztárát, mivel oly szabály rendelet, mely a lelkészt erre kötelezné, nincs és mivel az ezen istentiszteletek alkalmával az urvacsoraosztáshoz szükséges kenyér és bor beszerzéséről, harmónium beállításáról, sok helyen helyiségiől s ennek fűtéséről stb. a perselypénzt felvevő lelkész gondoskodik és mivel a hivek is „a jelen istentisztelet czéljaira" adakozásra lettek felhíva mindenkor s adományaikat is hát csak erre a czélra adták. c) A vádirat 3, 6, 7. pontjaira Gere Károly vallja, hogy azok teljesítésére épen a vádat emelő gondnoktól nyert megbízatást s azok az egyháznak úgyszólván költségébe sem kerültek a dosetbeszerzéseken kivül, mert a földkiemelést ugy is el kellett volna végezni a pinczévé lett helyiségből, mivel az előbb trágyagödör volt, melyre épiteni nem lehetett, - részben az ólaknál az előállítási költséget a lelkész az egyháznak teljesen megtérítette később, midőn a rendőrkapitány az ólak eltávolítását elrendelte. Egyébként mindezek a dolgok az egyh. összes illetékes fórumokon számadás alakjában keresztülmentek s jóváhagyást nyertek s igy ezekből ma fegyelmi vádat kovácsolni a lelkész ellen a jobb meggyőződésre nem hallgató rosszakarat képes csupán.