A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 100 — d) A vádirat 4 — 5. pontja aiá foglalt gyanúsítások nem érdemelték meg azt, hogy velük a biróság foglalkozzék és azokat birói mérlegelés tárgyává tegye. e) A vádirat 8. pontjába foglalt panasz közig, útra tartozik s ezen az uton elbíráltatott s fegyelmi ejárás tár­gyát nem képezheti. Mindezek alapján tehát — a vád pontjai közül sem az okmányokból, sem a megejtett viszgálat jegyzőkönyvéből, illetve a tanuk vallomásaiból egyik se nyervén beigazolást, sőt a vádak alaptalan, rosszhiszemű volta tűnvén ki: a lel­készt felmenteni kellett. A biróság költségeinek viselésére az alaptalanul vádas­kodó Ádám Dezsőt kellett kötelezni. A lelkész által saját és jogiképviselője részére felszámított összeg azonban, miután a törvény sem a személyes, sem a jogi képviselő által való megjelenést nem követeli meg, nem volt megállapítható. Ezen itélet Ádám Dezsővel írásban közlendő. Elnök az Ítéletet kihirdetvén: jelenlevő ügyész és Sedivy László abban megnyugodtak. 4. Tárgyalás alá kerül Mike Lajos, Pap K. Irma és Török Gyula vágfarkasdi, Takáts Sándor felsőgelléri, Szijj Etelka és Bordán József hetényi, Tóth Imre és Fülöp Zsófia kamocsai lakos tanítók panasz­kérelme az 1913. évi XVI. t. cz. értelmében adandó 2 szoba, konyha s mellékhelyiségekből álló lakásnak természetbeni kiszolgáltatása, illetve lakbérpótlék nyújtása tárgyában. A biróság ugy alakul, mint fentebb. Ez ügyben, mint közig, biró­ság jár el. Esperes úr jelentése szerint az érdekeltek szabályszerűen meg­idéztettek. Felek közül megjelentek: Mike Lajos, Szijj Etelka, Bordán József, Takáts Sándor, továbbá Borza Mór lelkész, Csintalan Lajos és Gál Lajos a hetényi, Boross Kálmán lelkész a kamocsai, Iván Károly és Benke József a vágfarkasdi egyház képviseletében. Érdekeltségi és illetékességi kifogás nem emeltetvén s a biróság tagjai törvényes számban lévén jelen: elnök a bíróságot szabályszerűen megalakultnak jelenti ki s elrendeli az ügy érdemleges tárgyalását. Dávidházy János előadó ismerteti a panaszos ügyek érdemét. Az 1913. évi XVI. t. cz. 3. és illetve 17. §-ai szerint ugyanis a tanítónak 1913. évi jan. 1-től kezdődő hatállyal legalább 2 szoba, konyha, kamra és mellékhelyiségekből álló lakás, vagy természetbeni lakás hiányában a törvény 4-ik §-ban feltüntetett és a tanitó állomáshelyének megfelelő lakáspénzre — melynek utolsó fokozata 240 K-t tesz ki — van igénye. Panaszos tanítók alkalmaztatásuk helyének presbytérumaihoz

Next

/
Thumbnails
Contents