A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

első korpótlékból csak 100, a 2300 korona értékű pedig a második korpótlékból lenne csak 100 koronával s igy tovább kiegészítve, mig a 3000 koronás javadalom kiegészítve egyáltalában nem lenne már. A tervezett fizetésrendezést általában a csalódás érzetével ugyan, mégis azzal a rezignációval fogadja a lelkészi kar, különösen a kisebb fizetésű része, hogy ha ez idő szerint az állam teljesítő képessége többet meg nem bir, ám legyen igy, de jöjjön a segély feltétlenül biztosan és jöjjön mielőbb, meit életszükség sürgeti, hogy mielőbb meglegyen. Legkedvezőbb fogadtatásra talál a tervezetben az, hogy az első korpótléki 400 korona segély már a folyó évtől, a második 400 a jövő évtől fogva folyósittatnék az 5, illetve 10 év óta szolgálatban levő lelkészek részére. Egyébként pedig lapokban, értekezleteken kifefejezésre jut az elégiiletlenség a tervezettel szemben a miatt, hogy az érvényben levő égyházi törvényben meghatározott javadalmazáson a lelkészi fizetés jóval alul marad, amennyiben a törzsfizetés nivóját egyáltalában nem emeli és az évötödös fokozatos segélyekkel is csak 3000 korona maximumot ér el 36C0 korona helyett. Bizonnyára érthető ez az elégületlenség, látva, hogy más hasonló képzettségű állami tisztviselők fizetése úgy az alapfokon, mint végeredményben jóval meghaladja a lelkészét. Mindamellett, ha figyelembe vesszük egyházi törvényeink szentesitési záradékát, miszerint „az állam nem vállal a felekezettel és a felekezet intézményeivel szemben továbbmenő anyagi kötelezettségeket, mint a minőket az 1893; XXVI. és 1898: XIV. t.-cikkek megállapittatnak, és illetve az 1848. XX. t.-c. végrehajtása érdekében vallás- és közokt. magyar minisztérium által a két protestáns egyház közös bizottságához intézett 48,848 — 1906. sz. leirat megállapít, illetőleg az ez utóbbinak értelmében megalkotandó törvény, valamint általában a jövőben megalkotandó törvények megállapítani fognak," melynél fogva fizetésrendezésünknél egyenesen az állami törvényhozás belátása és jóakaratára vagyunk utalva, alapos panaszra olyan értelemben nem lehet okunk, hogy egyházi törvényeinket az állam nem respektálja, hanem csak olyan értelemben, hogy aránylag kisebb fizetést állapit meg, mint más életszabályokon élő tisztviselőknek. A lelkészeknél viszonyítva valaminél kedvezőbb a felekezeti tanitók fizetésrendezésének tervezete, mely szerint az alapfizetés általában 1200 korona lenne s megmaradnának az eddigi kor- és személyi pótlékok. Ámde itt is bántó az a külömbség, melyet tesz az állam az állami és felekezeti tanitók fizetéseinek megállapításában; holott mindkettő ugyanazon munkát végzi, sőt a felekezeti tanitó többet, mert tanítja a vallástant is, amif az állam nem teljesít, hanem külön hitoktató külön díjazásért végez az állami iskolában. Ez az egyik oka a a felekezeti tani-