A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

tól< elégedetlenségének, melynek hullámai le nem csendesednek más­kép, mint méltányosabb fizetésrendezéssel. A mi pedig az államsegélyek igénybevételét általában illeti, elég sajnos az, hogy arra kényszerítve van egyházunk. Sajnos az, hogy helyzetünk javítását az utóbbi időben nem is keressük, de bizonyára hiába is keresnők a fenntartó gyülekezeteknél. Mert minden ujabb állami segély elfogadásával természetszerűen mindinkább az állam kar­jaiba sodratunk, gyengitjiik állásaink függetlenségét egyházi alkotmá­nyunk várait. E kérdésekkel foglalkozni fogunk az em. lelkészi értekezleten is, a hol megtehetjük észrevételeinket, kifejezést adhatunk a várakozások és óhajtásoknak. Ezek után áttérek az egyházmegyei ügyek ismertetésére az egyes cimek alatt. I. Valláserkölcsi élet. E cim alatti jelentésemet legnagyobbrészt a mult év szerint tehetném meg. A templomi istentiszteletek vasár- és ünnepnapokon délelőtt és után minden anya- és leány egyházban megtartattak az eddigi bevett szokás szerint, a téli időszakban délutánokon is sz. irás­vagy kátémagyarázattal, a nyáriban több helyen csupán egyszerű imá­val. A ruttkai és érsekújvári missiói fiókegyházakban havonként egy­szer tartattak igehirdetéses istentiszteletek. Az istentiszteletek résztvevő közönségének feltűnő megapadásáról az egyházlátogatás sehol nem értesült. A téli félévben általában min­demütt tetemesen jobb a templomlátogalás, mint a szorgos mezei munkák idején. Köznapi könyörgések voltak egész éven át Alistálban, Vágfarkas­don, Negyeden, Kamocsán és Komáromban, egyáltalában nem tartottak Pozsonyban, Csúzon, Nyitrán, Ruttkán és Érsekújvárban. Csupán az adventi időszakban új évig 24, a téti időszakokban 17, iskolai időszak­ban 6 helyen. Az uri szentvacsorával általában élnek híveink, kivált a 3 fő­ünnepen; kevésbé jól, sőt sok helyen gyérén a nyári és őszi alkal­mak idején. A keresztséget, egyházkelést szintén nem mellőzik, vala­mint a gyászszertartásokat sem. A konfirmátióra vezető vallásos oktatást 31 helyen a lelkész, 17 helyen a tanitó és lelkész, 8 helyen a tanitó végezte. Oktatás nélkül, legyőzhetetlen akadályok hivételével, senki nem marad. Erészben a lelkészek hiven gondot viselnek. Sajnos, hogy a jókai, somorjai és kismányai egyházhoz tartozó távoli szórványokban elszórtan lakó gyer­mekeket a lelkészek anyagi eszközök hiánya miatt meg nem látogathotják, vallásoktatásban nem részesíthetik s legfölebb csak 12 éves korukban

Next

/
Thumbnails
Contents