A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 27 — már, hogy száműzték a keresztyén vallást s a detronizált Isten helyébe az észt ültették, de csakhamar kitűnt, hogy társadalombölcsészeti elméletek nem képesek pótolni a hitet. Nem ; tudománynyal vagy művészetekkel nem lesz helyettesíthető, mert ezek a lélek másnemű szükségeit szolgálják, mint a vallásos hit. Gazdagítják az ép és egészséges lelkeket a tudás kincseivel, nemesen szórakoztatják az örök szépnek eszméjével ; de a fájó szívnek mennyei vigasztalása, a terhelt léleknek gyógyító balzsama, erö az életre és menedék a halál félelmei ellen mindig a hit marad. Csodaforrás az evangéliom, megtisztít és megujit. Tudjuk, mint szülte ujjá a régi megavult világot, mint emelte a boldogtalan emberiséget Isten népévé. Vize azonban megzavarodhatik, ha tisztátalan forrásokból eredő tanítások, emberi tévelygések, babonák beleszivárgása ellen meg nem óvják ; mint történt a vallási reformácziót megelőző korban. Az őrállók kötelessége, hogy felvigyázzanak az igeforrás tisztántartására, a hamisittatlan evangélium prédikálására. Mert csak eredeti tisztaságában bir az egyesek és népek erkölcsi életét megújító erővel. Ezt tanúsítja a történelem. Azok a népek és nemzetek erősödtek meg s leghatalmasabbak ma is, melyek a kegyelem evangéliumának megtisztult forrásából legbővebben merítettek. Megujultak és megerősödtek az által, hogy a Szentírás az egyesek és családok boldogító tulajdonába ment át, igazságai az egyén élettörvényeivé lettek és erkölcsi erőit jótékony munkásságba hozták. Százszor hallott egyháztörténeti igazság ez, a tanúság pedig belőle mindig egy és ugyanaz, hogy igyekezzünk a hitet bensőbbé, az egyén sajátjává tenni, a vallásos érzést mélyíteni, a keresztyén üdvigazságokat a sziv meggyőző erejévé változtatni. Az ekként előkészített talajból nőnek ki azután az erkölcsi cselekedetek kedves virágai. A vallás-erkölcsi élet megerősödése mindenkinek érdeke, ép ezért erkölcsileg kötelezve is van mindenki arra, hogy ha vette és birja, közölje is másokkal a Szentlélek ajándékát, a hitet. Feladata a „szent-nép és királyi papságnak" — a világiaknak is, de első sorban azoknak, akiket erre hivatalos tisztük és esküjök kötelez. Vajha az egyház közhivatalnokai, mint hivei együttesen minél elevenebb munkásságot tudnánk kifejteni ama fenséges czélra, hogy az evangéliomot, mint isteni eröt bevigyük az életbe s ez által megnemesitsük.