A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

- 28 — és magasabb fokra emeljük társadalmi szokásainkat, erkölcsi s ezzel együtt nemzeti életünket. Nagyon is itt volna ennek az ideje, mert az Istentől elidegenitö erők ma hazánkban nagyobb erővel működnek és munkájűk is eredményesebb, mint valaha. (Ker. Evangélista. 1907. 8. sz.) A mai közélet tagadhatlanul sok fényes eredménynyel dicsekedhetik ugyan, de van sötét árnyéka is. Általában jellemzi a létező állapotokkal való elégedetlenség, nagyzási vágy és határt ismerni nem akaró élvhaj h ászát. Ezek teremtették meg és táplálják a szocziáldemokratikus törekvéseket és küzdelmeket. Nincs többé divatja a tartózkodó magaviseletnek, az egyszerű életmódnak, a házias csendes örömöknek, a szerény keretben mozgó szórakozásoknak s az Ur háza szent dolgaiban található belső, lelki gyönyörködésnek. Az uj kor gyermekét ezek nem elégítik ki ; neki más fajta élet és élvezet kell. Egyszerű, egészséges táplálék helyett inyenczségek, ruházatban a divatvilág különlegességei, komoly, tanulságos olvasmányok helyett úgynevezett „érdekes" könyvek ; olyan szórakozás, mulatsag, ami izgat, az idegeket, érzékeket ingerli. Talán ezért is van manapság annyi idegbeteg ember. A jelszó ismét ez: „Együnk, igyunk, maholnap úgyis meghalunk." Innen a sok mértékletletlenség, tékozlás, vagyoni és erkölcsi bukás. Innen van, hogy pénz és becsület örökös harczban állanak egymással s legtöbbször a becsület lesz vesztes. Az elharapódzott sikkasztások fent és lent eléggé szomorúan mutatják ezt. A mindig nagyobb mérvet öltő kivándorlások pedig biztos fokmérői korunk telhetetlenségének, a hirtelen meggazdagodási vágynak. Attól vagyunk ma legtávolabb, hogy megfogadjuk a próféta intését: „Kivánsz-e magadnak nagyokat. . . ne kivánj !" Az elégületlenség szinte napirenden van mindenfelé. Száz meg száz szertelen vágy üzi, hajtja az embereket s keres kielégítést erőszakos uton is. Ám ezen irányban haladva, boldogító megelégedést, ha szinig tölti is szivét földiekkel s minden élvezetnek fenékig iszsza is poharát, nem talál az ember s nem is fog találni soha, hanem ha megszívlelve Idvezitö Urunk mondását : „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével" — túlzó vágyait határok közé szorítja, le tud mondani az elérhetetlenekről, igy szólván az apostollal : ,,Én megtanultam, hogy amelyekben vagyok, azokkal