A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. július

— 7 Г) kényszere miatt menthetőnek látszik is, mégis alkalmat szolgáltatott az elöljáróság figyelmeztetésére, miszerint jövőre az egyházi adó kivetésének kulcsát érintő s általában az egyházközséget érdeklő fontosabb ügyeknél, a közgyűlés egybehivása és megtartása között elégséges időközt alkalmazzon s közgyűlés tárgyának tanácskozási anyagát jó előre nyilvánosságra hozza. Nem térhet ki a bíróság ama sajnálatos körülmény tapasztalatának jelzése elől sem, hogy a Martoson egyesek közf észlelhető személyes torzsalkodások átcsaptak az egyházi közélet kormányzati terére s ott akarván maguknak kielégülést szerezni, versengésük szenvedély sugalta harczával az egyház közbékéjét feldulással fenyegetik. Versengésnek azonban egy ugyanazon egyház tagjai között csak a közjó előmozdítására irányozva lehet helye; egyházunk pedig ebben az irányban a versengést, a közjó javára szolgáló közreműködést első sorban és ép azoktól várja, kiket e szerepre értelmük és társadalmi állásuk különösen képesit. Az építkezési költségkivetéseket a biróság végérvényesen megállapította, mert jóllehet az egyházi elöljáróság a mult 1898. évre kivetett egyházi adóknál a kivetési lajstromnak maga a törvény által különösen és kifejezetten elő nem irt nyilvános közzétételét szokás ellenére mellőzte, de figyelembe véve, hogy az egyéni kivetés mennyiségéről szóló adókönyveoskék az illető egyháztagoknak kézbesittettek s e nyomon vélt sérelmeiknek az egyházi törvény 281. §-a értelmébeni orvosolhatásától a törvényes ut és alkalom senki elől elzárva nem volt, a biróság az egyes egyháztagokra kivetett, az adókönyvecskék kézbesítésétől számított 8 nap lefolyása alatt felszólamlással s illetve a presbyterium határozata 15 nap alatt felfolyamodással meg nem támadtatott. A hátralékos adóösszegeknek alkalmas időben mielőbbi beszedésére a biróság nemcsak a jó rendre való tekintetből, de azért is utasította az egyházat, hogy az épitési költségekből fenmaradt tartozás esetleges perlése miatt az egyházat anyagi és erkölcsi károsodás ne érje. Végül az épitkezési költségek közgyűlés előtti nyilvános elszámolására azért utasíttatott az egyház, mert noha az egyházközségek vagyonkezeléséről alkotott, immár életbe is léptetett szabályrendelet 69. §-a szerint, a pénztári számadásokat a presbyterium vizsgálja meg, észrevételeit azokra ő teszi meg, helyeslő vagy marasztaló határozatát szintén ő hozza meg s az egyház közönségével a számadásra vonatkozólag csak a vizsgálatnak eredményét tudatja : mindazonáltal a jelen rendkívüli esetben, midőn nagyobb méretű építkezésekből folyólag, az egyháztagok nagyobb arányú anyagi megterheltctéséről van szó és mert az egyházi közgyűlés a templomépítés elhatározásánál annak idején az épitési számadásnak az egyházi közgyűlés elé terjesztését határozottan feltételül kötötte, a nyilvános számadás a közmegnyugvásnak alkalmas eszköze lehet. II. Ötvös István és társainak, valamint Erdélyi János és társainak felebbezését idetőleg a martosi egyházközségi egyházi