A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. július

— 7 Г) tával az építésre ajánlkozott Mikos Nándor tervrajzának s költségvetésének más építő-mesterekkel valő megvizsgáltatását is megrendelte sőt 1898. jan. 30-iki határozatával az építési munkálatnak versenypályázatra bocsátását és árlejtését is elrendelte; hogy a presbytérium 1898. márcz. 13-iki gyűlésén, a mikor a beérkezett ajánlatok felbontattak, 13 szavazat közül tizzel s igy jelentékeny szótöbbséggel Mikos Nándor ajánlata fogadtatott el és noha Polák Ignáez 9% árengedményével szemben Mikos Nándoré csak 4'/

2 % volt, ez utóbbi ajánlata azért fogadtatott el, mivel a községben teljesített több rendbeli építkezései folytán a bizalomra érdemesebbnek tartatott s az általa készített tervrajz s költségvetésekért, ugy a községbe tett többszöri utjaiért már külömben is 150—100 frtnyi dij és költség járt volna neki, hogy az egyházközség 1898. márcz. 20-iki közgyűlésén a jelen volt 72 egyháztag az épitési szerződésnek Mikos Nándorral leendő megkötésére az egyház elöljáróságát egyhangúlag felhatalmazta; hogy az egyházmegye 1898. jul. 19-iki közgyűlésre 29. sz. határozattal az egyházközségi közgyűlés 1897. május 16-iki határozatával átalakíttatni rendelt lelkészlaki melléképületek átalakítására vonatkozó költségvetést jóváhagyta s megerősítette ; hogy az egyházközségi közgyűlés 1897. május 16-iki és 1898. febr. 27-iki határozatai által a lelkész elnöklete alatti épitő-bizottság egyhangúlag felhatalműztatott, miszerint az építkezéshez szükséges összegnek, mint kisajátítási előlegnek megnyerését a vágbalparti ármentesitő társul ut igazgatóságától eszközölje ki; hogy a közgyűlés később, midőn az igazgatóságtól 15 ezer forint kisajátítási előlegnek megadása felajánlva lőn, egyhangúlag a felajánlás elfogadása mellett nyilatkozott, a nyerendő előleg felosztásával s az épitkezési költség kivetésével a lelkész elnöklete alatti bizottságot ruházta fel és hogy továbbá az utóbbi közgyűlésen jelen volt, a jegyzőkönyvi határozatot alá is irt 172 egyháztag nevei között a vádpanasz aláírói gyanánt szereplők számosainak neve is előfordul ; hogy a presbytérium 1897. évi jul. 29-iki határozatát, melynél fogva az épitési költség kivetése felerészben a birtokra, másik felerészben a személyre javasoltatott, az egyházközségi közgyülás 1898. február 27-én határozatilag magáévá fogadta s azt érvényre emelte; hogy azt az intézkedést, miszerint az egyházközségi, lelkészi, tanitói és harangozói földek után sürgetően követelt ármentesitési költségjárulék az egyháztagok között csupán birtok szerint vettessék ki, 1898. szeptember 4-iki közgyűlésében maga az egyházközség határozta el, és jóllehet, mikép az ezen közgyűlésen jelen volt 36 egyháztag közül a jegyzőkönyvi határozatot tiznél többen nem is írták alá, az aláirók számának ez a mennyisége pusztán magában nem magyarázható a jegyzőkönyvben kimondott határozatnak érvénytelenségére. A bíróság figyelmét azonban nem kerülhette ki az utóbbi kérdésnél az, hogy az egyházi elöljáróság a kivetési kulcs elhatározásának mérlegelésére elégséges időt nem hagyott fenn. Ha ez a jelen esetben fenfurgott szükség